Don’t worry about me!

Senki,de tényleg SENKI ne aggódjon értem (: Az Erasmus a legjobb dolog a világon,I like it!

Sokan mondták a kiutazásom előtt,hogy nagyon fogom élvezni,igazuk volt. Csak azt sajnálom,hogy nem tudom együtt átélni ezeket a felejthetetlen napokat az otthoniakkal :( J Hiányoztok nagyon,de  tartom magam az ígéretemhez: jól érzem magam,hogy majd sokat tudjak mesélni nektek! Ti se szomorkodjatok miattam,mert gyorsan el fog menni ez az 5hónap,ebben biztos vagyok. Közben meg tudjuk tartani a kapcsolatot,ami hihetetlenül nagy erőt ad nekem. Minden skypeozás bearanyozza a napjaimat. Utána mindig csak mosolygok,hála nektek! (:

Napról napra egyre jobban megy a tájékozódás,5hónap múlva már úgy fogom ismerni Rigát,mint a tenyeremet. Maybe :D Már ismerősek az utcák és gyakran elhangzanak hasonló mondatok a nap folyamán: óó,ma már jártunk itt. Az időeltolódás még mindig szokatlan egy kicsit számomra,nem mindig tudom észben tartani. Tegnap ígértem egy randit délelőtt 10kor Neki,megbeszéltük,hogy 10 előtt semmiképp nem csörgetem.. Gondoltam fél11kor,miután megreggeliztem: oké,most már csöröghetek,mert biztos ébren van. Hmmm…5perc múlva: jó reggelt kicsikém,még csak 9óra múlt.. Oh my god mondom,nálunk volt fél11,szóval otthon csak fél10. Jócskán 10előtt jártunk még.

Amúgy eléggé hideg van a szobában és sajnos nem hoztam magammal semmi meleg plédet,természetesen már nem fért bele a bőröndömbe. De szerencsére kedves szobatársam birtokában volt egy hálózsák,amelyet kisajátíthattam magamnak,azt mondta ő beéri a kolis takaróval. Nem is ellenkeztem. Azóta két este is olyan jót aludtam (: Hálózsákba be,pihenésre fel! Bár ami azt illeti,nem sok időt hagytam eddig magamnak alvásra,mert hajnali 1-2-ig garázdálkodtam eddig minden este a neten,skypeon (: de hát igen,lételemem az,hogy tudjak beszélni Velük! Reggel meg kelés,nem vesztegetek időt.

Tegnap is és ma is egész nap a városban voltam. A meeting point mindkét nap a közgazdasági kar épülete volt,ahol találkoztunk a többi erasmusos diákkal. Kezdetben kicsit feszélyezve éreztem magam,mert több csoportban álldogáltunk a bejárat előtt,majd szerencsére megtörte a csendet két lány,akik Litvániából jöttek. Beszélgetést kezdeményeztek,így innentől zökkenőmentesen ment az ismerkedés. Minden az elejéről. Hogy hívnak? Honnan jöttél? Mit fogsz itt tanulni? És a szokásos kérdések szépen sorjában. Elég sokszínű csapat verődött össze (németek 70%ban :D,hollandok,oroszok,amerikaiak,svédek…) Nagyon hasznos programokon vettem részt. Bánnám,ha kihagytam volna őket. Igaz ezek a programok nem az én egyetemem falain belül kerültek megrendezésre,de én ezzel nem törődve pofátlan módon befurakodtam közéjük és egyáltalán nem érzem magam kívülállónak. Sőt az lesz majd furcsa az első tanítási napon,hogy a saját egyetememről nem ismerek senkit sem,míg a másikról majdnem mindenkit. De a lényeg,hogy nem vagyok magányos itt a lett fővárosban,egyáltalán. Szóval körülvezettek minket Riga óvárosában,ami nagyon gyönyörű. Irigylésre méltó helyen töltöm a mindennapjaimat,amiket a legkevésbé sem mondhatnék szürkének,sőőt… (: Másodpercenként kattogtattam a fényképezőmet,legszívesebben mindent megörökítettem volna. Láttunk sok templomot,pubot,a parlamentet,az operaházat,hidat,ami talán mindennél jobban elnyerte a tetszésemet. Hogy miért? Tele van lakatokkal,amiket a szerelmesek raktak ki,csakúgy mint Pécsen. És igen,rendeltünk egy szívecskés lakatot még mikor otthon voltam,amit Rigában vagy Pécsen,de ki fogunk rakni szerelmünk jelképeként <3 (: alig várom! Amúgy nagyon hangulatos a városban sétálni,mert mindenhol szól a zene. A tervezett ideje ennek a programnak 1óra lett volna,de kissé elhúzódott. Tetszett nagyon,hogy mindenki barátságos volt és nyitott az ismerkedésre. Ha te nem szólítottad meg őt,ő ment oda hozzád. Jó volt látni,hogy senki sem sétálgat egymagában. Egy étterem-szerűségben fejeztük be a városnézést,ahol mindenki rendelhetett valamit ízlése szerint magának. Tudván,hogy én nem szeretem a zöldségeket,negyed órán keresztül tanulmányoztam az étlapot. Végül kiválasztottam egy levest,amiről bizton állítottam,hogy it’s good for me. És amikor kihozták: oh,no…tele volt zöldséggel. Gratulálok Balázs Szimonetta! VISZONT! Büszke lehet rám mindenki,mert több mint a felét megettem zöldségestül…aztán rendeltem egy palacsintát,ami jobban az ínyemre volt már. Ez idő alatt elég jól összebarátkoztunk egymással,mellettem egy német lány ült,Henrike,aki nagyon aranyosnak bizonyult már az első pillanattól kezdve. Este megbeszéltük vele,egy lett sráccal (Oleg) és a szobatársammal,hogy a társalgóban csapunk egy kártyázós estét,ahova végül csatlakozott a másik két Hungarian girls is (így hívnak minket,hármunkat :D ). Nagyon jól szórakoztunk. UNO-ztunk és kipróbáltunk két német kártyajátékot is. Az egyik neve: Kleine Fische a másiknak meg valami Poker,amiben a kártyákon undorító bogarak és tipikus olyan állatok vannak,amiktől undorodok. (pók,büdösbogár…) De nagyon élveztük mindhármat,meg a lett srác által hozott bonbon is nagyon kedvünkre volt. 2,5órán keresztül szórakoztunk,traccspartiztunk,csak úgy repült az idő.

Ma 11kor kopogtatott Henrike az ajtómon és kezdetét vette a hosszú,tartalmas és nevetéssel teli napunk (: A buddyja várt minket az egyetem főépületénél,ahova csak hosszas keresgélés és bosszankodás után találtunkoda. Nemegyszer hívott minket Jekaterina,hogy hol vagyunk már. Mérgesnek tűnt és először féltem is találkozni vele,mert nem tudta,hogy jövök én is és azt hittem nem fogja díjazni ezt a lépésünket,de rendkívül aranyos lány. Barátságos volt,szerintem ahogy meglátott minket eloszlott minden harag benne és átváltott segítőkész állapotba. Minden kérdésemre kimerítő választ adott,sőt felajánlotta,hogy vele gyakorolhatom az oroszt,mert őszintén megvallva mióta itt vagyok maximum 5mondatot,ha beszéltem oroszul. Ha ezt „anyánk” tudná,legyilkolna. Azokkal a szavakkal engedtek el minket az egyetemről,hogy nehogy perfekt angol,de nulla orosz tudással érkezzünk vissza. De nem gondolom,hogy elfelejtenénk oroszul,hiszen az egyetemen minden oroszul lesz,az összes óra..mindemelett pedig jól jön,hogy visszajön egy kicsit az angol tudásom. Elintéztünk pár dolgot,majd ketten folytattunk tovább utunkat. Újból a közgazdasági kar épülete előtt találtam magam,ahol körbevezettek minket az épület falain belül. Minden fontos helyet megmutattak nekünk,mint például könyvtár,menza…Az utóbbi volt az összes közül talán a legfontosabb,mert a hasunk jelzett. Közel két óra volt és éhesek voltunk. Rendeltem halat rizzsel és egy narancs koktailt. Nagyon nagyon finom volt mindkettő. Végre valami,amiben nincs zöldség és meleg! (: Megbeszéltük Henrike-vel,hogy ez lesz a törzshelyünk,mert olcsó és finom. Bár a nő alig értett meg engem,sőt egyáltalán,de én sem értettem őt. Nem volt valami kedves,de hát nekem hiába magyaráz lettül…angolul meg egy kukkot sem tudott.

 Miután jóllaktunk átsétáltunk az egyetem főépületébe,ahol megkezdődött az ismerkedős délután. Minden diák a saját országát és kultúráját mutatta be valamilyen formában és egy kis specialitással kedveskedett. Ez rendkívül izgalmas és szórakoztató programnak bizonyult. Sokat nevettünk és rengeteg információval lettünk gazdagabbak,mint például,hogy a lettek hiába barátságosak és kedvesek,mégis távolságtartóak olyan téren,hogy náluk nincs a találkozásnál puszi-puszi,nagyölelés. Felhívták arra a figyelmünket,hogy ezt ne is várjuk el tőlük (: Valamint,hogy vallásos embereknek tartják magukat,de a templomot csak Karácsonykor látogatják. A prezentációk alatt forró teát kortyolgattunk,csokikat,kekszeket,szalámikat (mint például Pick szalámi),kenyereket,sütiket…kóstoltunk. Voltak nagyon ínycsiklandozóak és paff,nem részletezném milyen ízüek.. Többen említették,hogy finom a szalámink és a túró rudink,viszont panaszkodott az egyik srác a kalocsai paprikára. Valószínüleg nem lett volna vele semmi probléma,ha nem minden kenyér és kísérő nélkül kóstolja meg,pláne úgy,hogy csípős volt. :D Próbálta két litván csajszi megtanítani a népi táncukat több-kevesebb sikerrel. Kicsit viccesen festhettünk,de lényeg,hogy mindenki részt vett benne.

 Ezután elmentünk egy kávézóba,ami nagyon hangulatosnak bizonyult. A földön volt sok nagy díszpárna és arra ültünk le. Két német lány ült le mellém (megint csak németek! :D ),akik szintúgy kedvesek voltak. Velük holnapra megbeszéltünk egy ebédet,szerintem it will be fine. ;)

 Végül Henrike-vel és Oleg-gel elmentünk nekem pénzt váltani. Hurááááá! Oleg szerint ez a legjobb pénzváltó hely,I believe him.

Mire hazaértem egy spanyol srác beköltözött a szomszéd szobába, (ami azért jó rám nézve,mert végre valaki,aki azon az egyetemen fog tanulni,ahol én! ő az első! :S ) vele beszélgettünk egy kicsit és később megjelent még két lengyel csajszi is. Gyarapszunk,gyarapszunk,aminek nagyon örülök. Csak így tovább. 

See you tomorrow! Good night for everybody! <3