Szombaton 3órakor várt ránk a busz az egyetem előtt,ami 25-30 km után letett minket kirándulásunk helyszínén. Persze útközben megálltunk egy picit egy nagy szupermarketnél,ahol mindenki saját ízlése és jó belátása szerint bevásárolhatott magának a hétvégére. Voltak,akiknek megtelt a kosaruk,de akadtak olyanok is,akik alig pár dolgot vettek. Közéjük tartoztam én is. Beértem egy keksszel,egy liter ásványvízzel és egy energiaitallal,amire azért volt szükségem,mert gyakorlatilag álló helyzetben el bírtam volna aludni. Amikor megérkeztünk,mintha Álomországban találtam volna magam.
Minden tiszta fehér a szállingózó hótól,egyszerűen gyönyörű volt a táj. A legnagyobb fejtörést az okozta,hogy fel kellett osztani a társaságot 3vendégházra. A legnagyobb házban voltak a programok,a buli,a vacsi és természetesen sokkal kényelmesebb,ha ott is alhatsz,mert akkor nem kell a hóesésben,sötétben visszasétálgatnod. Jó negyed óra után akadtak önfeláldozó emberek,akik vállalták az alvást a kisebb házakban. A legkitartóbbak pedig végül megostromolhatták a főépületet.
Én Henrike-vel,két német csajszival és két holland sráccal kerültem egy szobába. Lestoppoltam a franciaágyfélét Henrike-nek és magamnak,a többiek meg a földön aludtak matracokon.
Miután kipakolászott mindenki a szobájában,elmondták a hétvégi programot. Közben energiaitalokat osztogattak ingyen (még szerencse,hogy vettem magamnak a boltban egyet),na de sebaj (: Így biztosítva volt az ébrenlét egész éjszakára. Aztán mindenkiről csináltak egy képet,miközben megissza a welcome drink-jét,ami valami vodkaféle lehetett (: Mindenki kapott a ruhájára egy "névtáblát",így mindenkit a nevén lehetett szólítani. Jó ötlet volt szerintem. Nem sok idő telt bele és már oda is jött hozzám egy olasz srác,akit Simone-nak hívtak :D Azt mondta,hogy látta a nevemet és elmosolyodott és úgy gondolta vicces lesz,ha bemutatkozik. Az volt :D Mert ugyebár az én nevem olasz eredetű és a Szimonetta kicsinyítőképzős alakja a Simona.
Ezt a találkozást egy képpel meg is örökítettük később:
Na de folytatom időrendi sorrendben (: Az első program a szabadban volt. A nagy hó miatt gyakorlatilag előre kiszámítható feladat volt: hóemberépítés. Csapatokba verődve kellett felépíteni. Sajnos még nincs meg nekem a kép az alkotásunkról,de már folyamatban van (: Majd felrakom később,addig csak egy csoportkép.
A kissé átfagyott társaságot forró teára invitálták,valamint kis pizzaszeletek közül választhatott mindenki ízlése szerint. Bár ne gondoljátok,nem volt nagy választék és tényleg nagyon picik voltak,de azért jólestek mindenkinek,míg a vacsira várakoztunk. Játékokkal ütöttük el az időt,amik nagyon mókásra sikeredtek. Az egyik ilyen névgyakorlós játék volt. Mindenkinek kellett a keresztneve elé rakni ugyanolyan betűvel kezdődő melléknevet. Én self-confident (=magabiztos) Szimi lettem :D Körben álltunk és mindenki ismételte a mellette állók nevét. Nem mindig volt egyszerű,mert például az egyik holland srác neve számomra megjegyezhetetlen (mellesleg nem csak számomra) : Jan-Jaap,aki joyful.
A következő játék narancs segítségével folyt. Tovább kellett adnod a melletted állónak anélkül,hogy leejtenétek. És persze a kezedet sem használhattad (: Így még viccesebb volt. Szerencsére rólam nem készült kép,szakadtam a röhögéstől. :D Nagyon sokat nevettünk. Néhányan tényleg véresen komolyan vették ezt az egészet és úgy nekifeszültek a másiknak,hogy egy hajszál sem maradt közöttük :D Még mindig elkap a nevetés,ha visszagondolok ezekre a pillanatokra. Szerencsére az én szomszédaim kíméletesek voltak.
Ezután osztogattak M&M'S cukorkát és mindenkinek meg kellett mutatnia,hogy hány darab milyen színű van nála és annak alapján tettek fel neki kérdéseket. Például 1kék: Mi volt az első benyomásod Rigáról? 1sárga: Ha kapnál egymillió Eurót,mit kezdenél vele? ... ésatöbbi (: Volt egy olyan játék is,hogy szorosan egymás mellé kellett állni és hátra kellett tenni a kezünket. A kör közepére állt valaki és nekünk adogatni kellett egymás között a labdát. A középen állónak pedig ki kellett találnia,hogy mikor kinél van a labda. Ha sikerült neki,akkor az a személy állt középre,akinél volt a labda. Az egyik srác csaknem megőrült. Több mint negyed órán keresztül nem találta el,hogy kinél van a labda. Mindenki csak röhögött,ő meg csak azt hajtogatta,hogy lehetetlen,lehetetlen,utálom ezt a játékot,meg fogok őrülni... Nagyon vicces volt :D Bár nem szívesen lettem volna a helyében,be kell vallanom :P
Aztán ezután jött a várva várt vacsi,ami finnyás létemre nagyon elnyerte a tetszésemet. Két husit meg is ettem,krumplival együtt. Utána alig bírtam mozdulni.
Egy óránk volt a buliig elkészülni.
Egy óránk volt a buliig elkészülni.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése