Vannak pillanatok,amikor úgy érzem,hogy minden tökéletes,viszont telt már el úgy is nap,hogy azt gondoltam,hogy jobb lett volna ágyban maradni. Valószínüleg csak én fogtam fel olyan tragikusan a tegnapelőtti napot,de tényleg minden összejött,ami összejöhetett. Látszólag tényleg semmiségek és ha egyesével történnek meg velem,akkor egy jót nevetek rajtuk,de így együtt kissé sok volt. Na de nem lehet mindig minden tökéletes. És tudom,hogy nem szabad fennakadnom ilyen kis dolgokon,mert bármikor megtörténhetnek hasonló esetek. Legközelebb majd lazábban kezelem őket (:
Szóval reggel felkeltem és elterveztem,hogy veszek egy forró zuhanyt,mert teljesen át voltam fagyva. De hát ember tervez,Isten végez… Jéghideg volt a víz…Vártam 2órát,de nem volt változás. Így hát nem volt más választásom. Ez a reggel felidézte bennem a pécsi jakabhegyis napokat,amik mérgelődéssel teltek ugyanezen probléma okán. Miután összekészültünk Franzival és Henrike-vel elmentünk a központba. A 15-ös trollival tudunk eljutni oda,ami szerencsére itt áll meg a kolink előtt és minden 3.percben jár. Jött is egy,mikor kiértünk a megállóba,felpattantunk rá. Aztán 15perc múlva észrevettük,hogy ismeretlen környéken járunk.. Nem tudtuk,hogy a busz közben számot és így irányt is váltott,vagy alapban rossz járatra szálltunk fel,de a lényeg,hogy elvitt minket a végállomásig és nem keveset kellett sétálnunk,hogy elérjünk a tervezett találkozó helyre,ahol két német csajszi,Stephanie és Kathleen már várt ránk,mert megbeszéltünk egy ebédet előző nap a kávézóban. Mondtam nekik,hogy ebéd előtt menjünk el befizetni nekem a hétvégi „Welcome Party”-ra a pénzt,nehogy beteljenek a helyek. Mondták,hogy ráérünk később is,mert előző nap mondtam az irodában,hogy mindenképp részt szeretnék venni ezen a programon,mert azt mondják,hogy ez a legjobb az összes közül. Rigától nem messze leszünk a hegyekben egy vendégházban. Szauna is lesz ott,így kell vinnünk magunkkal fürdőruhát is,még szerencse,hogy hoztam magammal a biztonság kedvéért. (: De erről majd vasárnap,amikor visszaérkezünk a koliba,mert ez ilyen ottalvós buli lesz. Biztos többetekben felmerül a kérdés,hogy miért nem fizettem be akkor a pénzt,mikor lejelentkeztem. Kellett csináltatnom egy kártyát (Isic Card=The International Student Identity Card),amivel olcsóbban tudok hozzájutni dolgokhoz,sőt bizonyos éttermekben is elfogadják,szóval az étkezés is olcsóbb ezzel és persze az utazásunk is. Ehhez viszont kellett fénykép,ami akkor nem volt nálam épp. Csak másnap tudtam visszamenni vele. De hallgattam a lányokra,sajnos. Ebédeltünk és utána mentünk az irodába,ahol közölték velem,hogy 10perccel ezelőtt fizette be az utolsó ember a pénzt,így nem volt több hely. Felírtak a várólistára,de nem túl sok reményt fűztem ahhoz,hogy tudok menni, Nagyon elszomorodtam,mert rajtam kívül gyakorlatilag mindenkinek volt helye,csak nekem nem… Henrike már mindent mondott csak azért,hogy mehessek. Például,hogy pici vagyok,ő osztozik velem a helyén vagy hogy viszünk hálózsákot és alszok abban,szóval nagyon aranyos volt. De annyiban maradt ez az egész,hogy értesítenek,ha mégis tudnék menni. Megbélyegezte ez az egész napomat. Utána már nem tudtam vidám lenni,nem nagyon volt kedvem az esti bowlingozáshoz sem,de végül mosolyt erőltettem az arcomra és a többiekkel tartottam. Ott tovább romlott a kedvem,nem ment a játék és nagyon szégyelltem magam,mert tiszta béna voltam. Az elején mindig kiment a golyó és nem találtam el egyet sem,nem is akartam játszani. Poénnak kellett volna felfognom,de nem tudtam,aztán később kicsit változott a helyzet,mikor sikerült az összeset felborítanom. Rengetegen voltunk,napról napra egyre több Erasmusos diák érkezik. Minden csapatban hatan voltak. Én két német csajszival (köztük Henrike),egy német sráccal és két lengyel sráccal voltam együtt.
Hazafele elcsúsztam a jégen…miért is ne!?
Jang,a koreai fiú nem jött velünk bowlingozni,mert egész délután főzőcskézett nekünk,hogy megvendégeljen minket. A mi folyosónkon tartottuk ezt a kis összejövetelt a társalgóban,ahova elég sokan eljöttek. Mindenki hozott magával kekszet,chipset vagy alkoholt. Jókat beszélgettünk és izgatottan vártunk a vacsira. Hát hogy is mondjam!? Érdekes volt azt hiszem mindenki számára. Volt sushi,valami halleves is,aminek a leve nagyon csípős volt,aztán tintahal meg valami kicsi halak is,amik uuuuh…amikor megláttam a szemüket,fuu… :D úgy gondoltam,hogy biztosan nem fogom megkóstolni,aztán szállóigévé vált,hogy: „ne nézd,csak egyed!”
Másnapra megbeszéltünk egy találkozót Henrike-vel és Oleggel. Úgy volt,hogy Henrike szól nekem,amikor felébredt és akkor megbeszéljük,hogy mikor fogunk bemenni a városba. Kicsit félreértettük egymást.. 2kor kopogott az ajtómon,hogy indulhatunk. Pizsiben voltam,épp apával beszélgettem skypeon. Nem győztem bocsánatot kérni tőle,kevesebb mint egy óra alatt össze is szedtem magam hajmosással,összepakolással és mindennel együtt. Aztán Oleg fél4kor várt ránk a koli előtt. Csináltattam fényképet,ami a havi bérletemhez kell,mert itt Rigában névreszóló. Amíg elkészült addig beültünk egy pizzériába. Majd a képpel együtt felkerestük azt a helyet,ahol elkészítik nekem a kártyát. Mint kiderült,ez csak akkor működik,ha van diákigazolványom az itteni egyetemről. Nem volt,mert a Baltic International Academy-n nincs regisztrációs hét,hurrá. Kicsit mérgelődtem,de megbeszéltük a többiekkel,hogy holnap elmegyünk az egyetemre kérni egy igazolást arról,hogy tényleg Rigában fogok tanulni az elkövetkezendő 5hónapban. Aztán bejártuk az óváros nagy részét,majd beültünk egy kávézóba,menekülve a hideg elől. Útközben egyszer szívrohamot kaptam,mikor egy nagy hótömb 5centivel előttem gördült le a ház tetejéről. Bár ez egyáltalán nem meglepő itt,mert láttam már hasonló esetet,de ilyen testközeli élményben még nem volt részem. 9ig beszélgettünk,majd elindultunk a szokásos találkozási helyre,hogy kezdetét vehesse a kocsmatúra. Sok régi,ismerős arc és nagyjából ugyanannyi ismeretlen. Egyre több és több Erasmusos diák verődik össze... A nagy tömeget csoportokra osztották,mindenkinek kellett húznia egy számot és az azonos számot húzók kerültek egy csapatba és folytatták tovább útjukat. Mindenkinek máshol kellett megkezdenie a Pub Crawl-t,de végül a csapatok találkoztak a végső állomáson,a Moon Safariban,ami egy Erasmusos club. Addig feladatokat csináltunk,hogy jobban megismerjük egymást,beszélgettünk,képeket készítettünk és természetesen ittunk,hiszen ennek a programnak az volt a lényege (: Összesen megittam 3 vodkát és egy Sangriát,de meg sem éreztem. Nem tudom,hogy bírtam ilyen jól,mikor máskor már egy vodka is kiüt :D
Sajnos nem tudtuk előre,hogy ez táncolós hely lesz,így a legkevésbé sem bulizós ruhában mentem,de szerencsére volt a kötött pullóverem alatt egy topp is,így abban tudtam lenni,mikor már nagyon melegem volt.
Különben élveztem az estét nagyon,hajnali 4kor értem haza (:
Ezennel eljutottam a csütörtöki nap végéig,kicsit pótoltam a lemaradásomat (: Mivel nem akarok egyszerre egy kisregényt megjeleníteni,ezt a bejegyzést lezárom itt. De még ma vagy legfeljebb holnap említést teszek a további három napról is (:
sok sok sok sok sok puszi mindenkinek (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése