Éreztél már olyat,hogy a fájdalom szorítja a mellkasodat és igazságtalanságnak érzed,ami történik veled? Igen,elment...és a mérhetetlen nagy űrt hagyta maga után. Talán telhetetlen vagyok,hiszen hét csodálatos napot köszönhetek Neki. Hét napot,mikor a nap 24órájában mellettem volt,fogta a kezem,ölelt,csókolt. Telhetetlen,mert annyit kéne mondanom,hogy "köszönöm,manó,életem legszebb perceit okoztad nekem...",de ezek a szavak nem maradhatnak el a kérdés nélkül: MIÉRT?
Hosszú heteket vártunk,hogy újra láthassuk egymást. Hosszú heteket,mik örökkévalóságnak tűntek. Azt hittem sosem jön el április 21. 0:50. De szerencsére eljött. Szinte el se hittem. Amikor megláttam a reptéren csak zokogni tudtam. Igen,végre örömömben! De valljuk be,az öröm mellett volt egy kis fájdalom is. Hiszen tudtam már akkor is,hogy hét nap nem fog örökké tartani. De hogy ilyen gyorsan elmúlik,arra nem voltam felkészülve lelkileg... Miért múlik el minden ami szép és jó ilyen gyorsan? MIÉRT?
Most itt vagyok egyedül a szobámban,újra. A macit ölelve (amit egymásnak vettünk,szóval neki is van ugyanolyan :) ) visszagondolok az elmúlt napokra. Hihetetlen nagy szerelmet,boldogságot érzek. KÖSZÖNÖM!
Hiszed vagy sem,nem adnám semmiért! Senkinek! Soha!
A pillanatok,mik örömet,boldogságot okoztak:
-elalvás-álmodás-ébredés Mellette
-hajókázás a Daugava-n
-romantikus vacsora
-szerelmeses sétálgatás a természet lágy ölén
-kedves szavak (mint például: "gyönyörű vagy kicsim!")
-törődés ("márpedig beveszed a gyógyszert akármilyen rossz íze is van")
-első közös Húsvét,kettesben
-lakat
-maci,vicces feliratú póló,amiben nyáron majd feszítünk :P
Részletek=Kettőnké! (L) :)
Pár kép,hogy betekintést nyerjetek a mi kis Álomvilágunkba :)
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
Június 19. már nagyon várlak! :)
Ui.: Köszönöm mindenkinek,aki hozzájárult a "kincsesládám" tartalmához :) jó volt érezni az otthon illatát!
Az állapotom mától. Szóval április 27.-e előtt már biztosan nem jelentkezek újból. És szíves elnézését kérem mindenkinek,de azt hiszem április 21.-26. között megszűnök létezni a külvilágnak. Ne aggódjon senki,mert minden a legnagyobb rendben lesz. A legboldogabb napjaim következnek Rigában :) Szóval már csak pár óra....! :)
Addig kérlek küldjetek egy kis egészséget,mert hát annak a kijelentésemnek,hogy "jééé,már február óta nem is voltam beteg..." meglett a következménye. Megszokhattam volna már,hogy nem szabad semmit elkiabálni,mert Rigának valami hihetetlen nagy hatalommal rendelkező Istene lehet. Amint örvendezek az időjárásnak vagy a hetek óta tartó egészségemnek,jön a felismerés,hogy "na csak nehogy azt hidd..." Úgyhogy csak óvatosan a megfigyelésemmel: gyönyörű napra ébredtem vasárnap és azóta minden nap. Nem mondom,hogy "aj de boldog vagyok,itt a ......!" mert akkor holnap talán ismét havazik vagy zuhog az eső. Ezen sem lepődnék meg. Inkább csak annyit mondok,hogy baromi jó érzés volt sétálni Riga utcáin,látni a sok vidám kisgyereket és leülni a Nap sugarai által megmelegített padokra,amiket nem is olyan régen még jégcsap és hó borított. Ilyenkor az embernek elillan hirtelen minden gondja,bánata és csak arra gondol,hogy legszívesebben a friss levegőn töltené az egész napját. A padon,egy parkban,akár egyedül is... Egyedül várakoztam egy lett lányra,akivel a városismereti túrán egy csoportba osztottak be. ( erről majd nemsokára ) Szóval,egyedül maradtam,a gondolataimmal. Jólesett,mert született egy kis tanulsága is az elmélázott másodperceknek.
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."
Aztán amikor feleszméltem,már nem voltam egyedül :) Kezdetét vette a "жизнь-это игра,прими в ней участие!"Ami csupán annyit jelent,hogy "Az élet-játék,vegyél részt benne!"
Öt fős csapatokra voltunk osztva. Én 3lett lánnyal és Mátéval voltam együtt. Ezt a rendezvényt a másodévesek találták ki abból a célból,hogy jobban megismerjük a lett fővárost és egy délután erejéig csak oroszul beszélhessünk. Nagyon hasznos volt a program mindkét oldalról. Amúgy sokszor még a lányok számára is gondot okozott egy-egy épület megtalálása,mi több még a szüleiknek is. Voltak ilyesmi telefonhívások: "anya mondd meg légyszi hol van a ..., anya kérlek nézd meg a neten,hogy mikor épült..., anya miért nem tudod? anya gondolkodj!" :) Minden kijelölt helyen volt egy kód felragasztva,amit be kellett írni egy netes oldalra és úgy kaptuk meg a következő feladatot. Harmadikként futottunk be a közös,utolsóként kitűzött helyre,ami egy pub-féle volt. A falain ilyen festményekkel:
Itt körülbelül negyed órát ha eltölthettünk,mert a csapatom minden egyes tagja nagyon éhes volt. 3órán át tartó rohanás Riga utcáin belül... mindenkit lefárasztott. Így közösen úgy döntöttünk,hogy a Lido felé vesszük az irányt. Aztán,mikor már mindenki úgy érezte,hogy egy falat sem fér le a torkán,autóval elindultunk arra,amerre az egyik lett csajszi lakik. Szép helyre vitt minket. Vidám emberek mindenhol,hattyúk,kacsák és jég helyett VÍZ! :) Beszélgettünk,hattyúkat etettünk és megbeszéltük,hogy még mindenképpen találkozunk! Úgy legyen ;)
Hogyan is tovább?! Nos,két felháborodásomnak is hangot kell adnom. Először is eltűnt a gyümölcslevem a hűtőből... Nem tudom,hogy ki volt az,de csak sajnálni és megvetni tudom az olyan embert,aki ilyesmire vetemedik. Nem tudom eldönteni,hogy csak vicceskedni akart vagy nincs pénze arra,hogy vegyen magának a boltban????! Ha az előbbi,akkor inkább nem mondok semmit,ha az utóbbi,akkor szívesen fogadom a 705-ös szobában és megajándékozom 1lat-tal,amit az innivaló megvásárlására fordíthat. Szánalom.
Másodszorra pedig: minden a maga rendjében zajlott egész nap. Délután találkoztam egy litván csajszival,beültünk egy sütire az egyik francia kávézóba,este pedig elmentem órára. Aztán amikor hazajöttem..... az ajtóm nyitva és azon belül még a szobaajtóm is. Ilyen még sosem fordult elő,hiszen mindig kétszer megnézem,hogy biztosan bezártam-e az ajtót. Először elkapott a félelem,hogy mi van,ha valaki ellopta az összes cuccomat?! hiszen minden a szobámban volt... Aztán a következő pillanatban mérges lettem magamra és azt hajtogattam,hogy hogy lehetek ilyen idióta... És ezután jött a felismerés. Az ex-szobatársam elvitte az utolsó cuccait...ergó ő járt itt utoljára,és nem csukta be az ajtót. Pfffff. Elöntött a düh. Csak az járt a fejemben,hogy hogy tehette ezt?! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Írtam neki egy levelet,amire később jött egy legkevésbé sem kedves válasz. Mint kiderült,szánt szándékkal tette ezt... természetesen a kedves cselekedet hátterében többek között szerepel még két kedves ismerősöm is. Hála nekik! Bár már meg sem lepődök az eddigi húzásaik után.. De hát mit mondjak erre? Valaki abban leli az örömét,hogy fúr másokat? Valakit ez tesz boldoggá? Mi ez,ha nem szegénységi bizonyítvány.......?!
A korábbi bejegyzésemben már említettem,hogy készülök az Operába :) Az Anyegint néztük orosz nyelven,angol és lett felirattal. Fantasztikus előadás volt. Még sosem voltam operában,de nagyon élveztem. Jópár mondatot sikerült elkapni oroszul,bár még ugye magyarul is nehéz érteni az operát :) amit pedig nem sikerült kihallani azt megértettem a feliratból :) persze nem a lettből :P Az épület kívülről már elbűvölt januárban,most pedig már teljesen a rabja lettem,miután belülről is megismertem. Csodaszép!
A közel három órás előadás után gyors bevásárlás a Rimiben,majd irány haza. Otthon gyors összepakolás,majd a jól megérdemelt pihi,ami csak pár órára sikeredett,mert másnap kezdetét vette Sea-Battle kirándulásunk,ami három napig tartó ámulok-bámulok volt először Tallinn,majd Stockholm utcáin :) Na de ne rohanjunk ennyire előre!
Fél 7kor várt ránk két busz az egyetem épülete előtt. Annyi diákot érdekelt ez a kirándulás,hogy egybe nem tudtak besűríteni minket. Közel 100 Erasmusos diák :) Reggeliként Cappy-t és hamburgert kaptunk,ami a saláta,uborka és paradicsom eltávolítása után egész ízletes volt :P mi több,imádtam! :)
Négy órás alvással egybekötött,punnyadós buszozás után Tallinnban találtam magam,ahol két kis szeretett szlavistám már várt rám :) Fantasztikus két órát töltöttünk el együtt,egy ebédelést közbeiktatva :) Baromira jó érzés volt őket újralátni. Persze a sikonyálás és "csípj meg,hogy nem álmodom"-szindróma nem maradhatott el! Még ma sem hiszem el,hogy ez valóban megtörtént. Észtországban,velük! (L) Hihetetleeeeeen,köszönöm hogy vagytok! :)
Négy órakor a kikötőben kellett lennünk. Tallinn,kikötő-D terminal.
Nagy ölelések közepette búcsúzás a lányoktól,majd irány a fedélzet. A kabint egy Venezuela-i sráccal,egy cseh lánnyal és egy francia fiúval ( akik egy párt alkottak ) osztottam meg. Ez volt az első ilyen hajós utazásom,de szinte hihetetlen volt számomra. Az a látvány,ami elém tárult... szavakkal le sem tudom írni. Szupermarketek,bárok,parfüméria...tiszta luxus. Gyakorlatilag mindent megvehettél magadnak a hajón. De ami ennél is jobban magával ragadott,az az az elmondhatatlan :)
Az első kilométereken jég,ameddig a szem ellátott,majd víz. Nem is tudom mi volt elbűvölőbb: a napfénytől csillogó jégtábla vagy a tengerkék víz?!
Aztán következett az "egyél-igyál,amennyi csak beléd fér!" És a legjobb az egészben,hogy hihetetlen nagy mennyiségű főételből,gyümölcsből,desszertből,innivalóból választhattunk. Ingyen volt még a sör és a fehér-,vörösbor is :) Illúziórombolásként: második este már nem így volt,sajnos! Persze jó pénzért megvacsorázhattunk. De én nem éltem azzal a "kecsegtető" lehetőséggel,hogy 15-20euróért egyek egy szelet húst rizzsel. De hát igen,ez a svédasztal :) Folytatásként karaoki-est,tánc,műsor,játékok voltak napirenden. A buli a második estéhez képest diákban szegényes volt,azért jól elvoltunk. Második nap viszont csatlakoztak hozzánk a svéd Erasmusosok és más diákok a világ minden részéről,így több ezren voltunk a fedélzeten. Salsa-t tanultunk,karaokiztunk,buliztunk.
Az este folyamán odajött hozzám egy srác-aki mellesleg minden lányt megkörnyékezett-és megkérdezte,hogy "nem bánnád,ha mi együtt lennénk? Legyél a barátnőm!" Jézusom,azt hittem odahányok... szeretném kiverni a pillanatot a fejemből,mikor megpillantottam,de sajnos nem tudom. Annyira visszataszító volt,szegény. Szerencsére volt egy másik Erasmusos a környékemben,akire ránéztem olyan nemzetközi "ments meg kérlek,mert menten rosszul leszek" tekintettel és szerencsére levágta,hogy mi a szitu,így megmenekültem :) Később is bepróbálkozott az este folyamán,de egy emberként menekült előle az egész csoport. Nemhogy egy táncra nem voltam hajlandó,de még arra sem,hogy a 15méteres környezetemben legyen.
Stockholmban 5óra szabadidőt kaptunk. Gyönyörű város,csak iszonyatosan drága. Csak hogy kicsit érzékeltessem az árakat: két sajtburgert 1000Ft-ért ettem. Azt hittem hanyatt vágom magam.
Mindent összegezve: Svédország,szeretlek!
És persze egészében imádtam az egész kirándulást :) Bármikor újra megismételném!
Kicsit most visszamegyek az időben :)
Éreztél már olyat,hogy nem fért ki más a torkodon csak az,hogy "áááááá" ?! :D Ez már másodszorra történt velem. Jöttem fel a mosodából elgondolkozva,nyugodtan. Megnyomtam a liften a hívógombot,ahogy azt mindig tenni szoktam. Természetesen a 7.re nem mászok fel gyalog :P .. Nyílt az ajtó és elindultam,hogy beszálljak. És ezután már csak az maradt meg bennem,hogy egy emberként sikítunk fel az egyik thaiföldi barátnőmmel. Szinte egymásnak ütköztünk. "ÁÁÁÁÁáááá Szimiiiii...." -" ÁáááÁÁáÁáá Wendiiii" :D azután pedig 10percen át tartó röhögés,gondolom el tudjátok képzelni :)
Amúgy április 8-án,pénteken maradt egy kis időm egy traccsparti-körútra :) Elmaradt az esti órám. Péntekenként ütközésem van,tehát osztódnom kéne,hogy egyszerre két órán tudják lenni,de sajnos nem megy :) Így általában a nehezebbikbe járok be,mert a másikat otthon könnyebb egyedül pótolni. Viszont,ha zh van,akkor fordítva :) Pénteken a nehezebb is elmaradt és a könnyebb is a tanárnő betegsége miatt. Így felkerestem minden kedves barátnőmet,aki elérhető volt skypeon,na meg persze anyukámmal és öcsikémmel,majd apukámmal is beszéltem :) jó volt kicsit hallani mindenkiről,mert már annyira hiányzott mindenki! Annyit gondolok Rátok,el se hiszitek! És természetesen azokra is,akikkel aznap épp nem tudtam beszélni :( várom a lehetőséget ;)
Este buliba indultunk. Úgy éreztem kicsit ki kell mozdulnom. Nagyon jó döntés volt. Eleinte a törökökkel,Mátéval és szomszédjával és egy orosz lánnyal voltam együtt. A törökök lemorzsolódtak egy szülinapi házibuliba,így mi másfele vettük az irányt :) Hogy miért is volt jó döntés? Mert egész este oroszul beszélgettem egy kedves lánnyal,akit aznap ismertem meg :) Nagyon meglepődtem,mert olyat mondott nekem,amilyet még soha senki :) De baromira jólesett. Rám nézett és csak ennyit mondott: "annyira szép vagy,természetes szépség. Nincs szükséged semmire,nem kell smink neked. Ez olyan ritka." Nem értek vele egyet,de ettől függetlenül teljesen elpirultam :)
Több helyre betértünk és az utcán egyre több Erasmusossal találkoztunk. Tőlünk volt hangos az utca. Megjegyezte azt is az orosz lány,hogy fel lehet ismerni messziről,hogy ki Erasmusos és ki nem. Kérdeztem,hogy hogyan?! "Az Erasmusosok mindig kiabálnak." Van benne valami. "Hiiii,how are you???" és a többi,akár az utca másik oldaláról is :) Végül a Pushban kötöttünk ki,ahol ismét voltak transzvesztiták. Táncoltak a színpadon.... Tetszik a hely,mert jól néz ki és a zene is az én stílusom,na de ezt nem tudom megszokni... Ijesztőek és egyben undorítóak.
Másnap a Lido-ban ebédeltem az egyik francia lánnyal (ahol első héten korcsolyázni voltunk),este pedig thaiföldi csajszis-szülinapos este volt. Rég ettem ennyiféle sütit-tortát-kekszet,mint aznap este. A végére már mozdulni sem bírtam. Megkóstoltuk Wendy kedvenc thaiföldi édességeit,amit az anyukája küldött neki postán. 8-tól hajnali fél 1-ig együtt volt a csapat. Lassacskán megfogyatkoztunk,de páran megvártuk a 23:50-et és visszaszámlálással búcsúztattuk a 21. évet :)
A "hónap képe",ami nagyon nagyon kedves számomra. Az én pici szeretett családom megint megtalálta a módját annak,hogy elérzékenyüljek! (L) :)
Lassan zárom a soraim,mert még rengeteg dolgom van 22:45-ig :) Akkor indulok el a koliból a városba,ahonnan a 22-es busszal megyek ki a repülőtérre. Odafele még van lehetőségem buszt fogni,így spórolok egy kis pénzt. Elég lesz a taxi hazafele,mert hát mint mindenki tudja,nem olcsó mulatság! De igazából,ha egy vagyont kéne fizetnem,azt sem bánnám,mert láthatom a Szerelmemet és ez mindent megér nekem. Nagyon izgulok már most. Szorítsatok,hogy ha majd 0:50-kor megpillant,akkor ne döntsön úgy,hogy visszautazik Magyarországra az első repülővel :)
Sok millió puszi mindenkinek! (L)
Ui.: kellemes időtöltést mindenkinek,amíg nem beszélnénk :)
Eljött az idő,mikor azt írhatom,hogy már kevesebb hetet fogok Rigában tölteni,mint amennyit eddig töltöttem. Remélem az otthoniak nagy örömére. Hétvégén megnézegetem a repülőjegyeket és talán le is foglalunk már egyet most,hogy olcsóbb legyen :) úgyhogy nemsokára szolgálhatok majd a hazautazásom pontos dátumával :)
Nagyon sok mindent kell most összeszednem. Tudom,hogy megint régen nem írtam már,de amióta kinn vagyok úgy érzem,hogy sosem tudom rendesen kipihenni magam,mindig fáradt vagyok. Persze minden reggel elhatározom,hogy ma már tényleg töltök fel új képeket facebookra,holnap meg már tényleg írok a blogomba,de csak szaladnak a napok és néha kicsúsznak a kezeim közül. És azon veszem észre magam,hogy április 8. van,azaz pontosan 12,5 napot kell kibírnom ééééés... úgyis tudja mindenki: boldogság! Na meg egy kis "otthon-illat" :) Remélem a kívánság listámon addigra már szerepelhetnek tavaszi! ruhák meg valami félcipő is... Mert hiszitek,vagy nem olykor-olykor még mindig szükségem van a hótaposómra :( A téli kabátom nélkül meg nem is tudnék létezni. Irigykedve hallgatom mindig,hogy Magyarországon 20fok van és rövid ujjú pólóban szaladgálnak az emberek... ugyanis Rigában ilyet még nem tapasztaltam és már kezdem elhinni,hogy nem is fogok. Nagyon változékony az időjárás. Volt már PLUSZ 11 fok is,amikor összetettem a két kezem és elmondtam egy imát :) hogy köszönöm,végre tavasz! Nagyképűen pulcsiban mászkáltam a városban,kabát nélkül. De az időjárás bemutatott egyet. Jó idő?! Ezt nektek! ... és a következő nap már havazott is. Újra télikabát,hótaposó. Aztán eltelt úgy 2,5hónap,hogy abban a tudatban éltem,hogy minden fontos dolog van nálam,nem szenvedek hiányt semmiben. Kivéve ruhákban,mert hát ugyebár az egy lánynak mindig hiányzik :) sajnálom,hogy nem hozhattam magammal a ruhásszekrényemet. Na és az időjárás.. bebizonyította,hogy még mást is otthon felejtettem. Az esernyőmet. A jó öreg kis kínais,szél által 30-szor kiforgatott kis túlélőmet :) Minden nap zuhog az eső és fúj a szél. Felfoghatnám úgyis,hogy végre hó helyett eső. Talán jobban jelzi a tavasz közeledtét. De sajnos nem tudom ilyen pozitívan látni. Utálom az esőt,tényleg teljes szívemből,de ami ennél is erősebb bennem,hogy napot szeretnék. NAPOOOOT!
és virágokat!
Most ezt remélem valaki meghallotta az égiek közül. NAPOT RIGÁNAK! :)
Próbálom összeszedni az eseményeket,nem tudom,hogy sikerül-e időrendi sorrendben,de azért igyekszem. Csak tényleg sok mindent kell :)
De ha már így panaszkodtam az időjárásról,akkor kis felvidulásként folytatom valami eszméletlenül jóval. Amitől bármikor megjön a jókedvem.
LAIMA!
Azaz boldogság :) Talán nem hiába ez a neve a híres lett csokigyárnak. Hiszen mindenki jól tudja,hogy a csoki boldogsághormonokat tartalmaz :)
Március 24-én itt jártunk a többi Erasmusossal. Megnézhettük a csoki útját. A kezdetektől a végéig. A csokikrém kikeverésétől a csomagolásig. Nagy tartályokban csoki csoki csoki. Beléptünk az ajtón és csokiillat. Mindenhol. Kicsit felidézte a Bonbonetti-ben töltött dolgozós napjaimat. Először nagyon imádod,mert "annyi csokit ehetsz,amennyit csak bírsz". Tudom,hogy nagyon jól hangzik. Eltelik félóra,egy óra,két óra maximum,aztán többé már nem akarsz csokit sem látni. Itt is ugyanúgy hosszú futószalagokon vezet a csoki útja,miután a dolgozó hatalmas keverőlapát-félével kipréseli a csokikrémet rá. Rendezett sorban jönnek a csokik,nagyon monoton. A csomagolást gép csinálja. Olyan gyorsan,hogy szinte nem is látni a folyamatot,csak azt hogy újabb becsomagolt csoki. És nagy hangzavar. Ez mondjuk nem volt újdonság számomra. Vannak részfolyamatok és mindegyikre más felügyel. Egyeseknek egész unalmas a munkája,mert csak akkor kell közbelépni,ha jön valami selejt. A sok csokitól már begolyózik egy idő után az ember szeme. Bemehettünk a csokiszobába is,ahol kényelmes zsákszerűségeken ülve végignézhettünk egy rövid videót,ami bemutatta,hogy régen,hogy volt a folyamat.
De ami ennél sokkal jobban vonzott mindenkit az egy asztal volt,tele csokikkal,bonbonokkal. És hogy ez miért is volt annyira kecsegtető? Mert annyi csokit ehettél,amennyi beléd fért :) Édesszájú vagyok,de azt hiszem ilyen töménytelen mennyiségűt még sosem. Csokival megtömött nadrágzsebekkel távoztunk :)
Van még a tarsolyomban valami,ami szintúgy boldoggá tesz,ha visszagondolok rá. Úgyhogy most ki a fenét érdekel az időjárás? :) (Csak ne kellene este kimennem,a 6órától kezdődő órámra....)
Vilnius! Te gyönyörű Vilnius :)
Na de a kezdetektől :)
Hajnali 6:30-kor volt a találkozó a megszokott helyen. Gondolom nem kell részletezni,hogy alig láttunk a fáradtságtól. Pláne,hogy előtte este alig bírtam elaludni. Most leírva lehet,hogy majd viccesen hangzik a sztori és tiszta idiótának néztek majd,de megélni nem volt olyan kellemes hajnali 1-kor. Aludni készülődtem,villany lekapcs irány az ágy. Gondoltam fél pillanatba telik majd és az igazak álmát alszom már,mert annyira szükségem volt már a pihenésre.. Mint minden este,kiszámoltam,még hány órát aludhatok reggelig.. maximum 4-et,de inkább 3,5-et. Szörnyű volt a tudat. De még fel sem foghattam,mikor hangokat hallottam. Először azt hittem a fáradtság teszi és nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Visszadőltem az ágyba,majd megint. Nem április 1. volt,de egy aznapi poénnak elment volna,simán. Olyan volt,mintha valami állat futkosott volna a szobámban. Szobatársam már aludt,én meg el kezdtem félni. Hangok,hangok,hangok... Felkeltem az ágyból és egyre közelebbről hallottam.. Sikítani tudtam volna. De helyette inkább kirohantam a szobából,szerencsére a társalgóban ott voltak a görög lányok. Bejöttek,természetesen akkor semmi hang.... azt hihették,hogy nem vagyok magamnál,pedig tényleg hallottam. Azzal a mondattal hagyták el a szobámat,hogy ha újra hallanám,akkor csörgessem meg őket telefonon és besietnek. Pár perc múlva bekövetkezett ez a pillanat is. Amikor is végre megtaláltuk a furcsa hang okozóját. Nem,nem állat volt,hanem az elemtöltőm. Belefolyt az egyik elem és forró volt és sercegett. Kukába be és irány az ágy. Nehéz volt az ébredés.
Emeletes busz várt ránk,nagyjából 60-an vettünk részt ezen a kiránduláson. Én az emeleten ültem :)
Először egy litván,szent helyen álltunk meg. Amerre a szem ellát,kereszt kereszt és szent emléktárgyak. Hill of Crosses,azaz Keresztek dombja. Nem is tudom elmondani,hogy először milyen érzést váltott ki belőlem ez a hely. Ilyesmit még sosem láttam. Egyszerre volt ijesztő,érdekes,de szomorú is. A világ minden tájáról megtalálhattunk ott kereszteket,különböző vallásbeliektől.
Az ebéd Trakaiban volt már,ahol megnézhettük a város híres kastélyát.
és a híres jumping fotó :) egész profik vagyunk már. Minden kiránduláson: "Group picture.. 1,2,3 aaaaaand jumping! :D
A következő megálló Vilnius LETT VOLNA! ha nem késünk.. az eredeti programunkhoz képest sajnos megcsúsztunk,így túl későn értünk Vilniusba,amikor már esélytelen volt a városnézés az idegenvezetővel. Ez a program vasárnapra maradt,amit nagyon sajnáltam,mert sokkal több időt kellett volna a városban töltenünk,hiszen gyönyörű. Emellett még idegesítő az a tudat is,hogy egy pisiszünet miatt volt ez az egész. Nagyjából az egész csoport megrohamozta a benzinkúton található egyetlen! mosdót. Alapban reménytelen volt.
A vacsora igazi litván nemzeti étel volt. Rizsleves és hússal töltött krumpligombóc. Hát nem nyerte el a tetszésemet,de a hasam jeleket küldött... szóval nem volt más választás,mint enni :)
A szálláson török lányokkal osztoztam a szobán :) nagyon aranyosak voltak,csak egy hátránya volt a dolognak.. Egyedül én nem tudtam törökül az egész szobából és amikor elfeledkeztek erről,akkor az egész szoba a blablablabla-tól és további blablabla-tól volt hangos számomra :) azért most már tudok ám pár szót törökül,sőt mondatokat is :) De azért a fiúk gonoszak voltak velem kicsit. El kezdtek tanítgatni,mondván hogy ezek hasznos kifejezések,mint például "szia,hogy vagy?" nem is tudom,miért hittem nekik :) Mondjuk amikor már megláttam a mosolyt az arcukon és a sunyi összepillantásokat,akkor sejtettem,hogy valami rosszban sántikálnak! Aztán amikor a lányoknak elejtettem az újonnan tanult szavakat,akkor már biztos voltam benne,hogy valami csúnyát sajátítottam el. Csak ennyit mondtak: "Don't use this word anymore!' :D
Természetesen azt is később tudtam meg,hogy ez körülbelül annyit jelent,hogy "kabbe". Vicces,amikor a nemzetek találkoznak :) természetesen bennük is megvolt a vágy,hogy valamicskét tanuljanak magyarul. Jó diákok. Már tudják mondani,hogy: "Gyönyörű vagy,este táncolunk?" aztán még: seggfej,lófasz,cicakaka,hogy vagy? szia,sziasztok,szeretlek.. ilyesmi :)
Aztán 11-kor elindult a csapat egy buliba,ahol ahooooool találkoztam a Liával!!!!! :)))
Annyira hiányzott már és hihetetlen volt,hogy Litvániában láttam újra. Nem is tudom elmondani,hogy mit éreztem. Sikonyálás,örömkönnycseppek,nyakbaugrás,majd félóráig tartó ölelkezés. És egy szám,ami végigkísérte az egész esténket.
"this is true..." :) (L) ott volt,ott voltam,igaz volt,tényleg! de mint egy álomban :)
megismerkedhettem az Erasmusos barátaival is,nagyon aranyosak voltak :) de hát aranyos lánynak csak aranyos barátai lehetnek :)
Az esti örömök eredményeképpen másnapra nem volt hangom. Semennyi. Sőt az utána következő 3napban sem. Mindenki nevetett rajtam. Reggel a buliértékelésnél,mikor nem jött ki egy hang sem a torkomon,mindenki megtapsolt és egy emberként röhögött. Szóval így körülbelül ez volt az értékelésem: "I lost my voice somewhere in Vilnius.. and I really want to get it back..." :)
Volt,aki megkérdezte: miért nem válaszolsz? ennyire félénk vagy? nem szeretnél beszélgetni? ... ésatöbbi,gonoszságok :) Az orosz tanárom pedig: "mit kezdjek veled,te hangnélküli lány...?" ugyanis beszélgetős óra volt :D hát nem voltam jó társaság na! Vagy talán én voltam a legjobb? Csendes,egyetértő,visszaszólni nem tudó... :)
Volt,amikor visszajött a hangom kis időre,de nagyon rekettesen,nem akartam erőltetni. De akkor vált nyilvánvalóvá,hogy végre visszakaptam újra,mikor a szobatársam reggel úgy fogadott,hogy beszéltem álmomban :D remek.. kérdeztem tőle,hogy mit? :P de hát nyilván nem értette..
(Amúgy már nem a szobatársam... kiköltözött és most már egy lett családdal él együtt. Szóval most egyedül vagyok,így nem lesz gond azzal,hogy hol aludjunk a Szerelmemmel :) )
Na de visszatérve :) A buli után nehéz volt a reggeli ébredés,mint mindig... Erre a napra esett a városnézés :) Vilnius gyönyörű,mint már mondtam! Képekben mesélem el,amit láttam :)
Mindenfele a városban furulyázó gyerekeket lehet látni... így próbálnak pénzt gyűjteni. Talán nem volt túl korrekt,de eljátszottuk mi is. Viccesre sikeredett :) Itt meg lehet nézni:
Ezután Kaunasba indultunk. Templomok városa :) tényleg,szinte bárhova néztél: templom. Végig arra gondoltam,hogy a mamák mennyire élveznék :)
Az utat hazafele végigaludtam,majd fáradtan estem bele az ágyba :)
Mi történt még?! Óóóó,magyar est :) gulyáslevessel,túrógombóccal és sok kíváncsi emberrel :) azt hiszem ízlett nekik,amit több órán keresztül mi készítettünk el nekik :) teljesen meg voltam lepődve,de a levesnek gulyás íze volt :P és a gombóc is finom lett. Némelyiknek nem gombóc formája volt,de így is pillanatok alatt elfogyott minden. A kicsit később érkezők már hűlt helyét találták a finomságoknak. Jó volt egy kis magyarféle kosztot enni,már nagyon hiányzik. Azért írom,hogy magyarféle,mert természetesen az itteni fűszereket össze se lehet hasonlítani az ízletes otthonival. Ezután az Ala-ba mentünk,ahol mindig jó társaság gyűlik össze,ez most sem volt másképp :)
Aztán még még még,öööö :) ... voltam bevásárlóközpontban a francia lányokkal,lejártam a lábamat :) nagyon jó kis boltok vannak,alig várom,hogy a következőt is megrohamozzuk.
Ünnepeltünk japán lányos szülinapot :) finom tortával :)
Barangoltam egy lett lánnyal Rigán belül mindenfele :) Újabb épületek arcokkal... :D azt hiszem,hogy a rabja lettem. Gyönyörű épületek sokasága :)
Facebookon megtaláljátok a többi képet is :)
Elintéztem a vízumot,úgyhogy irány Oroszország majd április végén :) de előtte még Stockholm és Tallinn vasárnaptól :) nagyon nagyon nagyon várom :) azt hiszem,már senki előtt nem titok,hogy találkozok két kis szlavistámmal ott :) jupijééé!
Szombaton pedig irány az Opera :) már nagyon várom.
Most búcsúzok,mert a fejem már szétszakad a sok irkálástól :) tudom,tudom ez a hátránya annak,ha sokáig nem írok.. csak is magamnak köszönhetem. Ha valamit kihagytam volna,akkor utólag pótlom :)
pusziii mindenkinek!
Már nincs is olyan sok hátra és Magyarországon boldogítalak titeket újra :) (L)
