Addig kérlek küldjetek egy kis egészséget,mert hát annak a kijelentésemnek,hogy "jééé,már február óta nem is voltam beteg..." meglett a következménye. Megszokhattam volna már,hogy nem szabad semmit elkiabálni,mert Rigának valami hihetetlen nagy hatalommal rendelkező Istene lehet. Amint örvendezek az időjárásnak vagy a hetek óta tartó egészségemnek,jön a felismerés,hogy "na csak nehogy azt hidd..." Úgyhogy csak óvatosan a megfigyelésemmel: gyönyörű napra ébredtem vasárnap és azóta minden nap. Nem mondom,hogy "aj de boldog vagyok,itt a ......!" mert akkor holnap talán ismét havazik vagy zuhog az eső. Ezen sem lepődnék meg. Inkább csak annyit mondok,hogy baromi jó érzés volt sétálni Riga utcáin,látni a sok vidám kisgyereket és leülni a Nap sugarai által megmelegített padokra,amiket nem is olyan régen még jégcsap és hó borított. Ilyenkor az embernek elillan hirtelen minden gondja,bánata és csak arra gondol,hogy legszívesebben a friss levegőn töltené az egész napját. A padon,egy parkban,akár egyedül is... Egyedül várakoztam egy lett lányra,akivel a városismereti túrán egy csoportba osztottak be. ( erről majd nemsokára ) Szóval,egyedül maradtam,a gondolataimmal. Jólesett,mert született egy kis tanulsága is az elmélázott másodperceknek.
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."
Aztán amikor feleszméltem,már nem voltam egyedül :) Kezdetét vette a "жизнь-это игра,прими в ней участие!" Ami csupán annyit jelent,hogy "Az élet-játék,vegyél részt benne!"
Itt körülbelül negyed órát ha eltölthettünk,mert a csapatom minden egyes tagja nagyon éhes volt. 3órán át tartó rohanás Riga utcáin belül... mindenkit lefárasztott. Így közösen úgy döntöttünk,hogy a Lido felé vesszük az irányt. Aztán,mikor már mindenki úgy érezte,hogy egy falat sem fér le a torkán,autóval elindultunk arra,amerre az egyik lett csajszi lakik. Szép helyre vitt minket. Vidám emberek mindenhol,hattyúk,kacsák és jég helyett VÍZ! :) Beszélgettünk,hattyúkat etettünk és megbeszéltük,hogy még mindenképpen találkozunk! Úgy legyen ;)
Hogyan is tovább?! Nos,két felháborodásomnak is hangot kell adnom. Először is eltűnt a gyümölcslevem a hűtőből... Nem tudom,hogy ki volt az,de csak sajnálni és megvetni tudom az olyan embert,aki ilyesmire vetemedik. Nem tudom eldönteni,hogy csak vicceskedni akart vagy nincs pénze arra,hogy vegyen magának a boltban????! Ha az előbbi,akkor inkább nem mondok semmit,ha az utóbbi,akkor szívesen fogadom a 705-ös szobában és megajándékozom 1lat-tal,amit az innivaló megvásárlására fordíthat. Szánalom.
Másodszorra pedig: minden a maga rendjében zajlott egész nap. Délután találkoztam egy litván csajszival,beültünk egy sütire az egyik francia kávézóba,este pedig elmentem órára. Aztán amikor hazajöttem..... az ajtóm nyitva és azon belül még a szobaajtóm is. Ilyen még sosem fordult elő,hiszen mindig kétszer megnézem,hogy biztosan bezártam-e az ajtót. Először elkapott a félelem,hogy mi van,ha valaki ellopta az összes cuccomat?! hiszen minden a szobámban volt... Aztán a következő pillanatban mérges lettem magamra és azt hajtogattam,hogy hogy lehetek ilyen idióta... És ezután jött a felismerés. Az ex-szobatársam elvitte az utolsó cuccait...ergó ő járt itt utoljára,és nem csukta be az ajtót. Pfffff. Elöntött a düh. Csak az járt a fejemben,hogy hogy tehette ezt?! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Írtam neki egy levelet,amire később jött egy legkevésbé sem kedves válasz. Mint kiderült,szánt szándékkal tette ezt... természetesen a kedves cselekedet hátterében többek között szerepel még két kedves ismerősöm is. Hála nekik! Bár már meg sem lepődök az eddigi húzásaik után.. De hát mit mondjak erre? Valaki abban leli az örömét,hogy fúr másokat? Valakit ez tesz boldoggá? Mi ez,ha nem szegénységi bizonyítvány.......?!
A korábbi bejegyzésemben már említettem,hogy készülök az Operába :) Az Anyegint néztük orosz nyelven,angol és lett felirattal. Fantasztikus előadás volt. Még sosem voltam operában,de nagyon élveztem. Jópár mondatot sikerült elkapni oroszul,bár még ugye magyarul is nehéz érteni az operát :) amit pedig nem sikerült kihallani azt megértettem a feliratból :) persze nem a lettből :P Az épület kívülről már elbűvölt januárban,most pedig már teljesen a rabja lettem,miután belülről is megismertem. Csodaszép!
A közel három órás előadás után gyors bevásárlás a Rimiben,majd irány haza. Otthon gyors összepakolás,majd a jól megérdemelt pihi,ami csak pár órára sikeredett,mert másnap kezdetét vette Sea-Battle kirándulásunk,ami három napig tartó ámulok-bámulok volt először Tallinn,majd Stockholm utcáin :) Na de ne rohanjunk ennyire előre!
Fél 7kor várt ránk két busz az egyetem épülete előtt. Annyi diákot érdekelt ez a kirándulás,hogy egybe nem tudtak besűríteni minket. Közel 100 Erasmusos diák :) Reggeliként Cappy-t és hamburgert kaptunk,ami a saláta,uborka és paradicsom eltávolítása után egész ízletes volt :P mi több,imádtam! :)
Négy órás alvással egybekötött,punnyadós buszozás után Tallinnban találtam magam,ahol két kis szeretett szlavistám már várt rám :) Fantasztikus két órát töltöttünk el együtt,egy ebédelést közbeiktatva :) Baromira jó érzés volt őket újralátni. Persze a sikonyálás és "csípj meg,hogy nem álmodom"-szindróma nem maradhatott el! Még ma sem hiszem el,hogy ez valóban megtörtént. Észtországban,velük! (L) Hihetetleeeeeen,köszönöm hogy vagytok! :)
Négy órakor a kikötőben kellett lennünk. Tallinn,kikötő-D terminal.
Nagy ölelések közepette búcsúzás a lányoktól,majd irány a fedélzet. A kabint egy Venezuela-i sráccal,egy cseh lánnyal és egy francia fiúval ( akik egy párt alkottak ) osztottam meg. Ez volt az első ilyen hajós utazásom,de szinte hihetetlen volt számomra. Az a látvány,ami elém tárult... szavakkal le sem tudom írni. Szupermarketek,bárok,parfüméria...tiszta luxus. Gyakorlatilag mindent megvehettél magadnak a hajón. De ami ennél is jobban magával ragadott,az az az elmondhatatlan :)
Az első kilométereken jég,ameddig a szem ellátott,majd víz. Nem is tudom mi volt elbűvölőbb: a napfénytől csillogó jégtábla vagy a tengerkék víz?!
Aztán következett az "egyél-igyál,amennyi csak beléd fér!" És a legjobb az egészben,hogy hihetetlen nagy mennyiségű főételből,gyümölcsből,desszertből,innivalóból választhattunk. Ingyen volt még a sör és a fehér-,vörösbor is :) Illúziórombolásként: második este már nem így volt,sajnos! Persze jó pénzért megvacsorázhattunk. De én nem éltem azzal a "kecsegtető" lehetőséggel,hogy 15-20euróért egyek egy szelet húst rizzsel. De hát igen,ez a svédasztal :) Folytatásként karaoki-est,tánc,műsor,játékok voltak napirenden. A buli a második estéhez képest diákban szegényes volt,azért jól elvoltunk. Második nap viszont csatlakoztak hozzánk a svéd Erasmusosok és más diákok a világ minden részéről,így több ezren voltunk a fedélzeten. Salsa-t tanultunk,karaokiztunk,buliztunk.
Az este folyamán odajött hozzám egy srác-aki mellesleg minden lányt megkörnyékezett-és megkérdezte,hogy "nem bánnád,ha mi együtt lennénk? Legyél a barátnőm!" Jézusom,azt hittem odahányok... szeretném kiverni a pillanatot a fejemből,mikor megpillantottam,de sajnos nem tudom. Annyira visszataszító volt,szegény. Szerencsére volt egy másik Erasmusos a környékemben,akire ránéztem olyan nemzetközi "ments meg kérlek,mert menten rosszul leszek" tekintettel és szerencsére levágta,hogy mi a szitu,így megmenekültem :) Később is bepróbálkozott az este folyamán,de egy emberként menekült előle az egész csoport. Nemhogy egy táncra nem voltam hajlandó,de még arra sem,hogy a 15méteres környezetemben legyen.
Stockholmban 5óra szabadidőt kaptunk. Gyönyörű város,csak iszonyatosan drága. Csak hogy kicsit érzékeltessem az árakat: két sajtburgert 1000Ft-ért ettem. Azt hittem hanyatt vágom magam.
Mindent összegezve: Svédország,szeretlek!
És persze egészében imádtam az egész kirándulást :) Bármikor újra megismételném!
Kicsit most visszamegyek az időben :)
Éreztél már olyat,hogy nem fért ki más a torkodon csak az,hogy "áááááá" ?! :D Ez már másodszorra történt velem. Jöttem fel a mosodából elgondolkozva,nyugodtan. Megnyomtam a liften a hívógombot,ahogy azt mindig tenni szoktam. Természetesen a 7.re nem mászok fel gyalog :P .. Nyílt az ajtó és elindultam,hogy beszálljak. És ezután már csak az maradt meg bennem,hogy egy emberként sikítunk fel az egyik thaiföldi barátnőmmel. Szinte egymásnak ütköztünk. "ÁÁÁÁÁáááá Szimiiiii...." -" ÁáááÁÁáÁáá Wendiiii" :D azután pedig 10percen át tartó röhögés,gondolom el tudjátok képzelni :)
Amúgy április 8-án,pénteken maradt egy kis időm egy traccsparti-körútra :) Elmaradt az esti órám. Péntekenként ütközésem van,tehát osztódnom kéne,hogy egyszerre két órán tudják lenni,de sajnos nem megy :) Így általában a nehezebbikbe járok be,mert a másikat otthon könnyebb egyedül pótolni. Viszont,ha zh van,akkor fordítva :) Pénteken a nehezebb is elmaradt és a könnyebb is a tanárnő betegsége miatt. Így felkerestem minden kedves barátnőmet,aki elérhető volt skypeon,na meg persze anyukámmal és öcsikémmel,majd apukámmal is beszéltem :) jó volt kicsit hallani mindenkiről,mert már annyira hiányzott mindenki! Annyit gondolok Rátok,el se hiszitek! És természetesen azokra is,akikkel aznap épp nem tudtam beszélni :( várom a lehetőséget ;)
Este buliba indultunk. Úgy éreztem kicsit ki kell mozdulnom. Nagyon jó döntés volt. Eleinte a törökökkel,Mátéval és szomszédjával és egy orosz lánnyal voltam együtt. A törökök lemorzsolódtak egy szülinapi házibuliba,így mi másfele vettük az irányt :) Hogy miért is volt jó döntés? Mert egész este oroszul beszélgettem egy kedves lánnyal,akit aznap ismertem meg :) Nagyon meglepődtem,mert olyat mondott nekem,amilyet még soha senki :) De baromira jólesett. Rám nézett és csak ennyit mondott: "annyira szép vagy,természetes szépség. Nincs szükséged semmire,nem kell smink neked. Ez olyan ritka." Nem értek vele egyet,de ettől függetlenül teljesen elpirultam :)
Több helyre betértünk és az utcán egyre több Erasmusossal találkoztunk. Tőlünk volt hangos az utca. Megjegyezte azt is az orosz lány,hogy fel lehet ismerni messziről,hogy ki Erasmusos és ki nem. Kérdeztem,hogy hogyan?! "Az Erasmusosok mindig kiabálnak." Van benne valami. "Hiiii,how are you???" és a többi,akár az utca másik oldaláról is :) Végül a Pushban kötöttünk ki,ahol ismét voltak transzvesztiták. Táncoltak a színpadon.... Tetszik a hely,mert jól néz ki és a zene is az én stílusom,na de ezt nem tudom megszokni... Ijesztőek és egyben undorítóak.
Másnap a Lido-ban ebédeltem az egyik francia lánnyal (ahol első héten korcsolyázni voltunk),este pedig thaiföldi csajszis-szülinapos este volt. Rég ettem ennyiféle sütit-tortát-kekszet,mint aznap este. A végére már mozdulni sem bírtam. Megkóstoltuk Wendy kedvenc thaiföldi édességeit,amit az anyukája küldött neki postán. 8-tól hajnali fél 1-ig együtt volt a csapat. Lassacskán megfogyatkoztunk,de páran megvártuk a 23:50-et és visszaszámlálással búcsúztattuk a 21. évet :)
A "hónap képe",ami nagyon nagyon kedves számomra. Az én pici szeretett családom megint megtalálta a módját annak,hogy elérzékenyüljek! (L) :)
Lassan zárom a soraim,mert még rengeteg dolgom van 22:45-ig :) Akkor indulok el a koliból a városba,ahonnan a 22-es busszal megyek ki a repülőtérre. Odafele még van lehetőségem buszt fogni,így spórolok egy kis pénzt. Elég lesz a taxi hazafele,mert hát mint mindenki tudja,nem olcsó mulatság! De igazából,ha egy vagyont kéne fizetnem,azt sem bánnám,mert láthatom a Szerelmemet és ez mindent megér nekem. Nagyon izgulok már most. Szorítsatok,hogy ha majd 0:50-kor megpillant,akkor ne döntsön úgy,hogy visszautazik Magyarországra az első repülővel :)
Sok millió puszi mindenkinek! (L)
Ui.: kellemes időtöltést mindenkinek,amíg nem beszélnénk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése