Meglepetések városa

Nagyon rég írtam már tudom,de sokszor csak úgy pörögnek a napok,hogy észre sem veszem. Minden nap elhatároztam,hogy majd holnap írok,majd holnap. És ma jött el az a 'holnap' (: Már lassan egy hónapja itt vagyok... Voltak rossz,nehéz napok,mikor legszívesebben felültem volna az első repülőre és hazautaztam volna,de végig kell csinálnom tudom,és végig is fogom,nem adom fel (: Jaj most nehogy megsajnáljatok,mert sok vidám dologban is részem van ám (: Most amúgy meglehetősen pozitív is vagyok,azt hiszem visszatért az optimista Szimi (:

Hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek?
-Ma láttam egy nőt (?) ... bár abban sem vagyok teljesen biztos,hogy ember volt :| Máté 1,95méter magas...nos a mai teremtményre még ő is felnézett... a melléig ért.. én meg gyakorlatilag át tudtam volna futni a lába alatt/között. 2,40méter volt,minimum... és képzeljetek el egy ekkora valamit olyan vastagságú lábakkal,mint amilyen vastag a karom...  Nagyon durva,én ilyet még soha éltetemben nem láttam. Szívesen oda álltam volna mellé egy fotóra :D Szerintem elnyerte volna a "hónap fotója" címet :P Nem tudtam hinni a szememnek,alig tértem napirendre.

-http://www.hirado.hu/Hirek/2011/02/21/11/Hangosan_ette_a_pop_cornt_agyonlottek_egy_ferfit.aspx
Nem tudom,hogy fűzzek-e hozzá valamit. Lehet,hogy ez a hír elérte Magyarországot is és nem újdonság Nektek,de engem sokkolt... Azt hiszem moziba se kell mennem Rigában :S (: vagy legalábbis popcorn nélkül...

-Egyetemre mentünk Mátéval. Egy bácsi odajött hozzánk,kért tőle cigit.  És elkezdett oroszul dumálni. Meg szerette volna tudni a Mátétól,hogy "ez a szép kislány a lányod?" .... Nem. A barátnőd? Nem. A húgod? Nem. Akkor? .... :D
Utána a trolin fültanúi lehettünk annak,ahogy egy nő kifordul magából... "ёб твою мать!" Hangzott el a mondat. Nem akarok ide csúnyát írni,csekkoljátok le neten (: annyit segítek,hogy a vége: .... az anyád! Köpni nyelni nem tudtam. De ennyivel nem elégedett meg. Minden lehetséges káromkodás elhagyta a száját,nagyon színes volt és mindenre kiterjedő :D Az oka pedig az volt,hogy valaki az útját állta és nem tudott leszállni a buszról vagy mi. Legalábbis ezt vettük ki a szavaiból,de mi csak akkor lettünk figyelmesek a történésekre,amikor már a tetőpont volt!

-Nagyon tetszik a lett néptánc,népzene. Voltam egy jótékonysági esten,ami a beteg gyerekekért volt. Nagyon élveztem. Az előadás alatt sokszor volt olyan érzésem,hogy szeretnék most rögtön újjászületni és a színpadon táncolni. Színvonalas előadás volt,csak azt sajnáltam,hogy semmit nem értettem abból amit a konferanszié elmondott a nézőknek.

ez a csapat verődött össze erre az estére 

Utána egy pubba vettük az irányt,ahol a többség megitta a hideg sörét. Én nem szeretem,ebből kimaradtam. Sokszor arra gondolok,hogy bár szeretném és meg tudnám inni,mert sokan furcsán néznek rám,hogy "úristen,hogy nem lehet szeretni...",de én tényleg képtelen lennék élvezni az ízét,annyira hadilábon állok a sörrel,mint a zöldségekkel... Majd átmentünk egy étterembe (Lido),ahol mindenki rendelt magának valamit vacsiként. Amikor korcsolyázni voltunk,akkor is Lido étteremben ettünk,csak az nagyobb volt. De minőségi különbség nem volt a kettő között (: 


Mi történt még?! Öööö öööö... ez a hátránya annak,ha sokáig nem írok (: hogy mélyről kell előásni az emlékeket,de minden benne van a fejemben,csak annyi mindent írnék egyszerre,hogy nehéz rendszerezni.


Nos igen,múlt héten -25fokok repkedtek itt nálunk. Az ablakon belül hó volt és jég... a szobámban kesztyűt viseltem,mert képtelenség volt tűrni a hideget. Most valamivel jobb,ma például csak -16volt (: tiszta felüdülés :D igen...visszasírom az otthoni "hideget". Kánikula Rigához képest. Belegondoltam,hogy milyen lesz majd nyáron hazamenni.. A minuszból a nagy pluszba (: Alig várom. Süttetni akarom magam az égető napon!!!! ....
Gondolhatjátok,hogy ilyen hidegben mennyire van kedve az embernek kimozdulni a "meleg szobából". Semennyi. Úgyhogy elég punnyadósra sikerült a múlt hét,de mégis vidámságokkal teli volt! Megismerkedtem két japán és két thaiföldi lánnyal. Jaj nagyon aranyosak (: Első reakció,mikor meséltem az otthoniaknak: "Legalább nincs magasságbeli különbség..." Köszönöm Nektek <3

Bizony,ez egy közös vacsora után volt,amikor curry-t ettünk rizzsel és thaiföldi teát ittunk hosszas beszélgetés közepette...végül pedig megőrültünk :D Sokat nevettünk,élveztem. Remélem nem az utolsó alkalom volt! (:

Ami viszont rossz érzés,hogy lemaradok sok mindenről a távollétem miatt... Ezt nagyon rosszul viselem :( Először a Valentin-nap,majd öcsi farsangja. Annyira édes volt,annyira szerettem volna élőben látni. Édes kicsi babám,annyira imádlak!

gyönyörűm

És még mennyi mindennek nem lehetek része ....... :(Névnapok,születésnapok,anyák napja,Húsvét, (L)félév(L) ...De ha hazamegyek,akkor két hétig bulizunk,ölelgetjük egymást ésatöbbi (: 

Aztán még befizettem kirándulásokra:

-Kurzemébe,ami Lettország nyugati részén elterülő városa. Kurzemének van Lettországban a leghosszabb tengerpartja és a tengertől legtávolabb eső pontja is mindössze 100kilométerre van a parttól. Sok képet láttam már neten,elbűvölő.

-Sea Battle,Tallinn,Stockholm! Nagyon nagyon várom már. Három napos kirándulás lesz és felejthetetlen,ezt már most tudom (:

-Laima csokigyár,ahol megnézhetjük,hogy hogy készítik a legjobb lett csokit és ami a legjobb,hogy meg is kóstolhatjuk. Imádni fogom (: (:

A suliról is pár szót akkor (: Unalmas témának tűnhet,de nem az. Sőt mitöbb,élvezem (: Nagyon kedvesek a tanárok. Mindenki. Ma például megnéztem magamnak egy angol órát,ahol az első pillanattól kezdve befogadtak. Nagyon jólesett,hogy ilyen közvetlen volt hozzám mindenki. Segítettek mindenben. És ezt szerencsére minden óráról elmondhatom. Bár nehéz és sokat kell tanulni,azt kell,hogy mondjam: szívesen járok az egyetemre. Na pfff,ilyet se mondtam még soha :D de itt tényleg arra törekszenek,hogy meghozzák az Erasmusos diákok kedvét (:

Megtudtam,hogy mikor lesz szünetem a suliban. Amit remélem,hogy nem egyedül fogok eltölteni,hanem Vele,együtt. Ahogy megálmodtuk. Mindennél jobban szeretném!

Gyönyörű,ugye? Szerintem is! Már most imádom. Itt fogom süttetni a popsimat augusztusban. Ma mondta Anya és Apa a jó hírt,ami egészen lázba hozott. Nagyon nagyon nagyon jó lesz! (: Főleg,hogy Heléna drága is velünk tart... Szégyelld magad,eddig kellett kéretni magad? (: cöcöcöcöcö... szerencséd,hogy igent mondtál :P ígérem ugyanúgy fogod élvezni,mint a tavalyit ;)

Hát azt hiszem mára ennyi (: hirtelen nem jut eszembe más. De ha később mégis,akkor pótlom (:

Sok puszi mindenkinek!!!!

Szeretlek Titeket!

Repül az idő

Már két hete itt vagyok. Szinte hihetetlen. Az utóbbi nagyon gyorsan eltelt,aminek a legfőbb oka talán az,hogy minden nap itthon voltam reggeltől estig. Aludtam-szenvedtem-beszélgettem az otthoniakkal és mindez kezdődött előről. Nem volt erőm kimozdulni és ami azt illeti nem is szívesen tette meg más sem. Nagy hidegek járnak errefelé,így az ember nehezen szánja rá magát arra,hogy kimozduljon a "jó meleg szobából". Persze nem mondanám,hogy meg kell sülni a szobában,de a kinti -13-hoz képes elég barátságos a hőmérséklet idebent (: Az evést azért nem soroltam fel a monoton napirendemben,mert napokig nem volt étvágyam,de gyógyulásomnak az is jelképe,hogy ma már rendesen ettem,ráadásul én készítettem el magamnak az ebédet (: Hasábkrumplit halrudakkal. Holnap nézek valami mást a krumpli mellé,mert elfogytak a halacskák,meg apukám óva intett: "nem ám,mire hazaérsz akváriumot kell vennem neked az ágyad helyett..." (: Délután kimostam a ruháimat,úgyhogy most a szobám úgy néz ki,mint egy mosószoba.

Ma már vasárnap van,a bejegyzés első fele még szombatról származik,csak nem tettem közzé. Túl rövid lett,ezért gondoltam majd a maival együtt (: Ébredésem után a szobatársam azzal kezdett,hogy mennyire jó volt a tegnapi buli,kár hogy kihagytam,pláne mert minden Erasmusos ott volt rajtam kívül.  Nagyon rossz volt ezt hallgatni,mert 1héttel ezelőtt még igenis készültem a Valentin-napi Pink partyra,csak a külvilág közbeszólt :( Betegségem miatt úgy döntöttem,hogy jobb lesz,ha itthon pihengetek,nem ér annyit egy buli sem,hogy utána még hetekig ne legyek jobban. Kezdek gyógyulgatni,nem akartam visszaesni. Drága szüleim,remélem büszkék vagytok rám,hogy próbáltam "felnőtt'" ember módjára meghozni ezt a döntést (: Azt hiszem sikerült! Mellesleg a Valentin-nap sem igazi Nélküle. Sőt mondhatni elviselhetetlen. Minden bolt tele van szívecskés párnákkal,macikkal,bögrékkel.... A beülős helyek meg lufikkal,szívecskés dekorációkkal. Bár itt lehetnél! A holnap a mi napunk lenne... :( de remélem,hogy majd bepótoljuk! (L) 

még a női wc-ben is...

Amúgy ma cirkuszban voltam a szobatársammal,egy orosz és egy német lánnyal és egy német sráccal. Eléggé be voltunk zsongva,kicsit újraélhettem a gyerekkoromat. Apukám a cirkusz előtt: "csak nehogy megint hátat fordíts a bohócnak,mint annó..." (: Én nem is fordítottam hátat.... 2,5 órás volt az előadás,sokszor nevettünk,mert jópofák voltak a kutyák,az elefántok,a kismajom,sokszor izgultunk,például mikor a magasban folyt az attrakció,volt hogy csalódottak voltunk,mert hibáztak is. Persze ez egy kisgyerek számára nem feltűnő,de minket azért már nem mindenben tudnak átverni (: Volt,hogy elárulták saját magukat,vagy 1-1ember bénázott. Ilyenkor láttuk,hogy mérgesek egymásra,de improvizáltak is tovább. Azért nem unatkoztunk,na (: 

Elvileg nem lehetett fényképezni,de engem nem nagyon érdekelt. Ha már kifizettem a belépőt,ami mellesleg nem is volt olcsó,akkor hadd fényképezgethessek kedvemre! :D Kétszer rám szóltak,na utána már inkább zsebre raktam a fényképezőt.de addig kattintgattam néhány képet (:

kutyák vonatoznak (:

papagájok

kismajom

kígyó,fuuuujjj....

A szünetben lehetett képet csinálni velük. A kismajommal szívesen pózoltam volna,csak drága volt. A kígyóhoz viszont sose bírnék hozzáérni,még ha fizetnének se!

Azt kihagytam,hogy cirkusz előtt beültünk a mekibe. Irigykedtem Kittire és Helénára,hogy mekiztek,ezért ma beugrottam én is,odaképzelve őket (: Reszkess Kanizsa,ha hazamegyek,viszlát lesz az álompitéknek!! :P

Holnap suli,már van erőm bemenni,most inkább a kedvvel van a probléma. Na meg egy kicsit félek is. Bemutatkozás vagy rögtön belevágunk a közepébe? Ki tudja. Remélem menni fog (:

Elteszem magam holnapra,mert korán kelek...

csóóóók mindenkinek <3 (:

Unalmas,betegeskedős napok

Ezt a bejegyzést nem tervezem hosszúra. Eleget aggódtatok már értem. Nem nagyon akarom részletezni,hogy 39fokos lázzal küszködtem,a derekam,hátam majd beszakadt,tüsszögök,köhögök,náthás vagyok,erőtlen ésatöbbi.. Valamit nagyon csúnyán összeszedhettem,de már egyben maradok ígérem (: 

Szerdán kezdődött a suli,de sajnos nem tudtam bemenni,annyira rosszul éreztem magam. Szerencsére az igazgatónő nagyon aranyos volt. Külön kijelentette,hogy amíg betegeskedek nehogy bemenjek,inkább pihenjem ki magam és újult erővel csatlakozzak majd a kurzusokhoz. Amúgy ez a hét még arról szól,hogy benézhetünk minden órára és majd csak arra kell feliratkoznunk,ami elnyerte a tetszésünket. Úgyhogy remélem nem túl sok mindenről maradtam le. 

Már most tudom,hogy lesz 3 nagyon aranyos lengyel csoporttársam. Képzeljétek! Megtudták,hogy beteg vagyok és eljöttek hozzám. Kopogtattak az ajtómon,nagy nehezen kivánszorogtam és itt állt az ajtóm előtt 3 csajszi (: Mondták,hogy nagyon aggódnak értem és ha bármiben tudnak segíteni,akkor szóljak csak nekik. Odaadják a jegyzetüket meg minden,bármikor megtalálom őket. Nagyon kedvesek voltak hozzám és a pláne,hogy még csokit is hoztak nekem,hogy hamar meggyógyuljak (: Nagyon figyelmesek! Ja és igen Franzitól is kaptam csokit,Raffaellot. IMÁDOM!!! (: Úgy meglepődtem,mikor odaadta,de nagyon jólesett. (: Mindenki annyira figyelmes volt velem. Máté is hozott nekem a boltból többször is dolgokat,amikre szükségem volt,Bianka és Kitti is átjöttek hozzám,elláttak gyógyszerrel és minden segítséggel. Ma már volt annyi erőm,hogy elmosogattam,összepakolásztam és csináltam magamnak kaját,teát és a konyhában mindenki úgy fogadott,hogy hogy vagyok… (: Köszönöm mindenkinek,hogy nem hagytatok magamra.

Amúgy a héten csináltam magamnak hasábkrumplit és halrúdakat. Jó volt,hogy úgy ehettem meleg kaját,hogy én készítettem el magamnak. Ma meg összekészítettem a szennyeseket és holnap reményeim szerint végre kimosok mindent.

Otthon süt a nap és csiripelnek a madarak,itt pedig ítéletidő van már napok óta. Kérlek szépen titeket,küldjetek egy kis meleget (: I hate this fucking weather in Riga!

‎-9fok,vízszintes hóesés,vihar...nem tudtam több képet készíteni,mert amint kinyitottam az ablakot,a szél majdnem magával ragadott...
ilyen időben próbálj meg egészséges maradni ....!

Természetesen az otthoniaknak is köszönöm a törődést és az aggódást. Bocsánatot kérek,ha sokszor elviselhetetlen voltam. Nagyon hiányoztok és nagyon szeretek mindenkit (: <3 puszpuszpusz.

Ui.: A hétvégéből még kihagytam,hogy a Bitch odajött hozzám a reggelinél: "Megtaláltak?" Értetlenkedve nézek,mondom micsoda???? Mondja,hogy tudom,hogy elvesztél. Én nem :| Mondja,de igen :D De mondom nem vesztem el... :D Foggalmam sincs,hogy ezt honnan szedte,de nem baj tőle már semmin nem lepődök meg.

Amúgy volt egy "Gossip Box",amibe bárki beírhatott bármit,hogy mit látott,ki mit hol mikor miért csinált. A legtöbb így hangott: Láttam xy-t a wc-ben,hogy csinálnak valamit, láttam őket csókolózni, félmeztelenül rohangált az a lány a szaunában...

(: (:

Welcome Party

Szombaton 3órakor várt ránk a busz az egyetem előtt,ami 25-30 km után letett minket kirándulásunk helyszínén. Persze útközben megálltunk egy picit egy nagy szupermarketnél,ahol mindenki saját ízlése és jó belátása szerint bevásárolhatott magának a hétvégére. Voltak,akiknek megtelt a kosaruk,de akadtak olyanok is,akik alig pár dolgot vettek. Közéjük tartoztam én is. Beértem egy keksszel,egy liter ásványvízzel és egy energiaitallal,amire azért volt szükségem,mert gyakorlatilag álló helyzetben el bírtam volna aludni. Amikor megérkeztünk,mintha Álomországban találtam volna magam. 

Minden tiszta fehér a szállingózó hótól,egyszerűen gyönyörű volt a táj. A legnagyobb fejtörést az okozta,hogy fel kellett osztani a társaságot 3vendégházra. A legnagyobb házban voltak a programok,a buli,a vacsi és természetesen sokkal kényelmesebb,ha ott is alhatsz,mert akkor nem kell a hóesésben,sötétben visszasétálgatnod. Jó negyed óra után akadtak önfeláldozó emberek,akik vállalták az alvást a kisebb házakban. A legkitartóbbak pedig végül megostromolhatták a főépületet.

 Én Henrike-vel,két német csajszival és két holland sráccal kerültem egy szobába. Lestoppoltam a franciaágyfélét Henrike-nek és magamnak,a többiek meg a földön aludtak matracokon. 

Miután kipakolászott mindenki a szobájában,elmondták a hétvégi programot. Közben energiaitalokat osztogattak ingyen (még szerencse,hogy vettem magamnak a boltban egyet),na de sebaj (: Így biztosítva volt az ébrenlét egész éjszakára. Aztán mindenkiről csináltak egy képet,miközben megissza a welcome drink-jét,ami valami vodkaféle lehetett (: Mindenki kapott a ruhájára egy "névtáblát",így mindenkit a nevén lehetett szólítani. Jó ötlet volt szerintem. Nem sok idő telt bele és már oda is jött hozzám egy olasz srác,akit Simone-nak hívtak :D Azt mondta,hogy látta a nevemet és elmosolyodott és úgy gondolta vicces lesz,ha bemutatkozik. Az volt :D Mert ugyebár az én nevem olasz eredetű és a Szimonetta kicsinyítőképzős alakja a Simona. 

Ezt a találkozást egy képpel meg is örökítettük később:

Na de folytatom időrendi sorrendben (: Az első program a szabadban volt. A nagy hó miatt gyakorlatilag előre kiszámítható feladat volt: hóemberépítés. Csapatokba verődve kellett felépíteni. Sajnos még nincs meg nekem a kép az alkotásunkról,de már folyamatban van (: Majd felrakom később,addig csak egy csoportkép.

A kissé átfagyott társaságot forró teára invitálták,valamint kis pizzaszeletek közül választhatott mindenki ízlése szerint. Bár ne gondoljátok,nem volt nagy választék és tényleg nagyon picik voltak,de azért jólestek mindenkinek,míg a vacsira várakoztunk. Játékokkal ütöttük el az időt,amik nagyon mókásra sikeredtek. Az egyik ilyen névgyakorlós játék volt. Mindenkinek kellett a keresztneve elé rakni ugyanolyan betűvel kezdődő melléknevet. Én self-confident (=magabiztos) Szimi lettem :D  Körben álltunk és mindenki ismételte a mellette állók nevét. Nem mindig volt egyszerű,mert például az egyik holland srác neve számomra megjegyezhetetlen (mellesleg nem csak számomra) : Jan-Jaap,aki joyful.

A következő játék narancs segítségével folyt. Tovább kellett adnod a melletted állónak anélkül,hogy leejtenétek. És persze a kezedet sem használhattad (: Így még viccesebb volt. Szerencsére rólam nem készült kép,szakadtam a röhögéstől. :D Nagyon sokat nevettünk. Néhányan tényleg véresen komolyan vették ezt az egészet és úgy nekifeszültek a másiknak,hogy egy hajszál sem maradt közöttük :D Még mindig elkap a nevetés,ha visszagondolok ezekre a pillanatokra. Szerencsére az én szomszédaim kíméletesek voltak.

Ezután osztogattak M&M'S cukorkát és mindenkinek meg kellett mutatnia,hogy hány darab milyen színű van nála és annak alapján tettek fel neki kérdéseket. Például 1kék: Mi volt az első benyomásod Rigáról? 1sárga: Ha kapnál egymillió Eurót,mit kezdenél vele? ... ésatöbbi (: Volt egy olyan játék is,hogy szorosan egymás mellé kellett állni és hátra kellett tenni a kezünket. A kör közepére állt valaki és nekünk adogatni kellett egymás között a labdát. A középen állónak pedig ki kellett találnia,hogy mikor kinél van a labda. Ha sikerült neki,akkor az a személy állt középre,akinél volt a labda. Az egyik srác csaknem megőrült. Több mint negyed órán keresztül nem találta el,hogy kinél van a labda. Mindenki csak röhögött,ő meg csak azt hajtogatta,hogy lehetetlen,lehetetlen,utálom ezt a játékot,meg fogok őrülni... Nagyon vicces volt :D Bár nem szívesen lettem volna a helyében,be kell vallanom :P 

Aztán ezután jött a várva várt vacsi,ami finnyás létemre nagyon elnyerte a tetszésemet. Két husit meg is ettem,krumplival együtt. Utána alig bírtam mozdulni.

Egy óránk volt a buliig elkészülni.

a végeredmény (:

Aztán a csapatok újra összeálltak. Tíz percen keresztül csak álltunk és néztünk egymásra. Egy koreográfiát kellett összeállítani egy maffia-számra. Senkinek nem volt semmi ötlete,aztán hülyeségből elkezdtem táncolgatni,meg a többi lány is. Aztán mondták,hogy az jó,amit én csinálok és hogy én tanítsam be mindenkinek a lépéseket. Jéééééézusom mondom én? Nem is tudok táncolni. Aztán végül mindeni tekintete a csapatból rám szegeződött és kezdődhetett a gyakorlás,ami talán nem volt elismerésmentes (: Nagyon tapsoltak,azt hiszem tetszett a produkció. Jó érzés volt,meg az is,hogy utána odajött hozzám egy olasz fiú és azt mondta: "Te táncoltál a legjobban,nekem te voltál a kedvencem." Tök aranyos volt tőle (: De félreértés ne essék! Nem nem és nem mászott rám!!! (: mitöbb! egy másik lányt fűzött,úgyhogy nyugalom (:

Mindenki előadta a produkcióját,majd kezdődhetett a pártiiiii (:

Majd szaunáztunk is,mert arra is volt lehetőség. Nagyon rég szaunáztam,pedig régóta tervben volt már (: Úgyhogy jólesett. Hadd ne mondjam milyen dolgok történtek a szauna falain belül,én nagyon meg voltam lepődve.... minden második ember hűtlen lett a barátjához/barátnőjéhez. Akármerre néztem mindenhol azt láttam,hogy csókolóznak,ölelkeznek...úgy hogy otthon szerencsétlen párjuk meg vár rájuk mit sem sejtve. Undorító volt és kiábrándító :| Én ilyet még sosem láttam. Én sosem tudnám ezt megtenni a barátommal,a legutolsó dolog szerintem! Volt olyan lány,aki már több éve együtt volt a barátjával és 2napja érkezett meg Rigába és máris megcsalta... Pedig előtte pár órával gondolom még megígérték egymásnak,hogy várnak a másikra. Hát szééép...Volt olyan is,aki 2 fiúval csókolózott,mert hogy szerinte az nem számít megcsalásnak. Úgyis ritkán találkoznak a barátjával,akkor miért ne tehetné meg? Érdekes felfogás. De ami ezután következett az sokkal jobban megdöbbentett. Nem tudtam bemenni a szobámba. Valakik benn voltak...és....szeretkeztek. Fáztam fürdőruhában és fel akartam venni valami meleget és a srác rendesen rámszólt,hogy nem mehetek be. A saját szobámba! Visszamentem egy fél óra múlva,még akkor is... A csajszi barátnője tök mérges volt,csalódott még ő is a barátnőjében,hogy hogy tehet ilyet. Szólt neki,hogy fejezzék be,mert szeretnénk bemenni. Nem érdekelte őket,de innentől már engem sem. Bementem és felöltöztem. Bár nem tetszett nekik,hogy zavarok,de hát istenem...Másnap ébredés után megkérdezte az egyik holland srác,miután  a szexpartner kikelt a csajszi ágyából,hogy "Na hogy aludtál?" A lány rámosolygott: "Köszönöm,nagyon jól." Hát elkapott a hányinger... Hogy tehette ezt? Hogy fog a barátja szemébe nézni?? Na mindegy,ez nem az én problémám. A másik meg,hogy van az Erasmusosok között egy olyan lány,akinek eléggé kompromittáló a viselkedése. Például a szaunában melltartó nélkül,egy szál tangában futkosott. És ez neki annyira természetes volt. Mondjuk már a kocsmatúrás buliban is alakított. A Welcome Party-n elnyerte a "Hot" kinevezést,ami arról árulkodik szerintem,hogy mennyire bevállalós lány. Ő erre nagyon büszke volt,bár én inkább elszégyelltem volna magam a helyében. De ő büszke volt,mert így mindenki tudja már,hogy ki is ő. Igazi ribanc módjára viselkedett. Nem tudjuk a nevét,csak azt tudjuk róla,hogy 19 éves és egy BITCH! :D

Amúgy hajnali négy fele mentem aludni,sokan még 6ig buliztak,de én kidőltem. Így is nehéz volt felkelni. 10kor volt ébresztő,aztán reggeli (: Svédasztal volt,mindenki választhatott. Én pirítós kenyeret ettem szalámival meg egy kis müzlit tejjel (:  A tejjel óvatos voltam! Utána mindenki kicsit összepakolászott a szobájában,majd megnéztünk egy prezentációt a hétvégéről. Majd ajánlottak kirándulásokat (: Melyek közül remélem jópáron részt tudok venni (: Példuál Tallinnba és Szentpétervárra is lehet menni. Erről jut eszembe.. Elkaptam egy beszélgetést a hétvége során két lány között.. "Nem tudod hol van Tallinn?" -"Foggalmam sincs,talán Lettországban." -"Igazad lehet..." Rájuk nézek,mondom: nem,Észtországban van. -"Biztos vagy ebben?" Mondom: "persze,Észtország fővárosa." Csak néztek,meg én is :| Meglepődtem. Főleg,hogy az egyik közülük orosz volt...

1óra fele hagytuk el a szállást. Nagyon jól éreztük magunkat.

The end (:

Pénteken korán kellett kelnem,mert Oleg megígérte nekem,hogy eljön velem az egyetemre,elintézzük a diákigazolványomat,aztán pedig a havi bérletemet. Nagy keresgélés után megtaláltuk végre az Erasmusos irodát. Bejártunk 3épületet,jópár emeletet,5emberrel beszéltünk kb.,úgyhogy elég nehéz szülés volt,nem esett túl jól ez a nagy rohangálás az átbulizott éjszaka után. Természetesen az iroda,amire szükségünk volt,zárva volt aznap…miért is lett volna olyan egyszerű minden? Sajnos nem volt más választásunk,mint visszamenni hétfőn. Beugrottam a közeli boltba,majd visszamentem a koliba,ahol egy jó hír fogadott. El tudok menni a hétvégi „Welcome Party”-ra. Ennek nagyon megörültem (: Ezáltal egy újabb feladat várt ránk,beszerezni valami öltözéket,kiegészítőt a Maffia Style-hoz, ugyanis az esti buliban ilyen jelmezben kellett tündökölni. Miután végigjártuk a nagy bevásárlóközpont mindkét szintjét,arra a következtetésre jutottunk a csajokkal,hogy ez a feladat a fiúk számára jóval egyszerűbb. Felvesznek egy öltönyt és inget nyakkendővel: máris tökéletes. Persze mi is vehettünk volna például nyakkendőt,de most költsek 8lattot (kb. 3000Ft) erre egyetlen éjszaka miatt? Mert a fiúknak oké,ők ugyebár fel tudják húzni még később is,de a lányok nem igazán,úgyhogy ugyanaz a probléma fennállt a vásárolgatásunk után is,csak már kevésbé érdekelt minket,mert elhatároztuk,hogy nem költekezünk,mindenki előkap valami otthonról hozott cuccot a szekrényéből. Én egy sima feketét választottam.

De ne rohanjunk ennyire előre. Említést kell tennem még a pénteki korcsolyázásról is. Több emberre számítottam,mint például a kocsmatúrán. Lehetett választani,hogy vacsizunk egyet lett módra vagy korcsolyázunk. A másodikhoz nagyobb kedven volt,utólag már tudom,hogy rosszul döntöttem. Mondták,hogy a jégen már többen is fenn vannak. Ennek tudatában elindultunk 4en korcsolyázni,reméltem,hogy jót szórakozunk. A jégen nem találtunk ismerős arcokat,ráadásul négyünk közül az egyik lánynak most volt először jégkori a lábán,őt kellett tanítgatni. Gondolhatjátok mennyi kedvem volt..nekem azért már elég jól megy. Persze ezt nem nagyképűségből (: Fogtam magam és lehúztam a korcsolyát és átmentem a kajálós csoporthoz,hogy van-e kedvük csatlakozni a korcsolyázókhoz. Nem volt..mire visszaértem a jégre,a többiek már jöttek le,mert elfáradtak. Pedig alig 10percet voltam távol. Nagyon mérges voltam magamra,inkább maradtam volna a seggemen a futkosás helyett. Egyedül maradtam,de ki akartam használni az időt,bántott volna,ha teljesen feleslegesen dobtam volna ki a pénzt. De hát egyedül abszolút nem volt izgalmas… Elment a kedvem,nagy volt a tömeg és mindenki lökdösődött. Nekem jöttek és elestem,majd seggre ültem még egyszer és úgy döntöttem,hogy jobban járok,ha abbahagyom. Így is kék-zöld-lila foltos vagyok és alig bírtam menni 3napig. Szóval ez a program nem a legjobban sikerült számomra. Bár a hely csodálatos volt. Kint tartózkodásom alatt szeretnék még egyszer mindenképp eljutni ide és rengeteg képet csinálni (:

Ambivalens érzések

Vannak pillanatok,amikor úgy érzem,hogy minden tökéletes,viszont telt már el úgy is nap,hogy azt gondoltam,hogy jobb lett volna ágyban maradni. Valószínüleg csak én fogtam fel olyan tragikusan a tegnapelőtti napot,de tényleg minden összejött,ami összejöhetett. Látszólag tényleg semmiségek és ha egyesével történnek meg velem,akkor egy jót nevetek rajtuk,de így együtt kissé sok volt. Na de nem lehet mindig minden tökéletes. És tudom,hogy nem szabad fennakadnom ilyen kis dolgokon,mert bármikor megtörténhetnek hasonló esetek.  Legközelebb majd lazábban kezelem őket (: 

Szóval reggel felkeltem és elterveztem,hogy veszek egy forró zuhanyt,mert teljesen át voltam fagyva. De hát ember tervez,Isten végez… Jéghideg volt a víz…Vártam 2órát,de nem volt változás. Így hát nem volt más választásom. Ez a reggel felidézte bennem a pécsi jakabhegyis napokat,amik mérgelődéssel teltek ugyanezen probléma okán. Miután összekészültünk Franzival és Henrike-vel elmentünk a központba. A 15-ös trollival tudunk eljutni oda,ami szerencsére itt áll meg a kolink előtt és minden 3.percben jár. Jött is egy,mikor kiértünk a megállóba,felpattantunk rá. Aztán 15perc múlva észrevettük,hogy ismeretlen környéken járunk.. Nem tudtuk,hogy a busz közben számot és így irányt is váltott,vagy alapban rossz járatra szálltunk fel,de a lényeg,hogy elvitt minket a végállomásig és nem keveset kellett sétálnunk,hogy elérjünk a tervezett találkozó helyre,ahol két német csajszi,Stephanie és Kathleen már várt ránk,mert megbeszéltünk egy ebédet előző nap a kávézóban. Mondtam nekik,hogy ebéd előtt menjünk el befizetni nekem a hétvégi „Welcome Party”-ra a pénzt,nehogy beteljenek a helyek. Mondták,hogy ráérünk később is,mert előző nap mondtam az irodában,hogy mindenképp részt szeretnék venni ezen a programon,mert azt mondják,hogy ez a legjobb az összes közül. Rigától nem messze leszünk a hegyekben egy vendégházban. Szauna is lesz ott,így kell vinnünk magunkkal fürdőruhát is,még szerencse,hogy hoztam magammal a biztonság kedvéért. (: De erről majd vasárnap,amikor visszaérkezünk a koliba,mert ez ilyen ottalvós buli lesz. Biztos többetekben felmerül a kérdés,hogy miért nem fizettem be akkor a pénzt,mikor lejelentkeztem. Kellett csináltatnom egy kártyát (Isic Card=The International Student Identity Card),amivel olcsóbban tudok hozzájutni dolgokhoz,sőt bizonyos éttermekben is elfogadják,szóval az étkezés is olcsóbb ezzel és persze az utazásunk is. Ehhez viszont kellett fénykép,ami akkor nem volt nálam épp. Csak másnap tudtam visszamenni vele. De hallgattam a lányokra,sajnos. Ebédeltünk és utána mentünk az irodába,ahol közölték velem,hogy 10perccel ezelőtt fizette be az utolsó ember a pénzt,így nem volt több hely. Felírtak a várólistára,de nem túl sok reményt fűztem ahhoz,hogy tudok menni, Nagyon elszomorodtam,mert rajtam kívül gyakorlatilag mindenkinek volt helye,csak nekem nem… Henrike már mindent mondott csak azért,hogy mehessek. Például,hogy pici vagyok,ő osztozik velem a helyén vagy hogy viszünk hálózsákot és alszok abban,szóval nagyon aranyos volt. De annyiban maradt ez az egész,hogy értesítenek,ha mégis tudnék menni. Megbélyegezte ez az egész napomat. Utána már nem tudtam vidám lenni,nem nagyon volt kedvem az esti bowlingozáshoz sem,de végül mosolyt erőltettem az arcomra és a többiekkel tartottam. Ott tovább romlott a kedvem,nem ment a játék és nagyon szégyelltem magam,mert tiszta béna voltam. Az elején mindig kiment a golyó és nem találtam el egyet sem,nem is akartam játszani. Poénnak kellett volna felfognom,de nem tudtam,aztán később kicsit változott a helyzet,mikor sikerült az összeset felborítanom. Rengetegen voltunk,napról napra egyre több Erasmusos diák érkezik. Minden csapatban hatan voltak. Én két német csajszival (köztük Henrike),egy német sráccal és két lengyel sráccal voltam együtt.

Hazafele elcsúsztam a jégen…miért is ne!?

Jang,a koreai fiú nem jött velünk bowlingozni,mert egész délután főzőcskézett nekünk,hogy megvendégeljen minket. A mi folyosónkon tartottuk ezt a kis összejövetelt a társalgóban,ahova elég sokan eljöttek. Mindenki hozott magával kekszet,chipset vagy alkoholt.  Jókat beszélgettünk és izgatottan vártunk a vacsira. Hát hogy is mondjam!? Érdekes volt azt hiszem mindenki számára. Volt sushi,valami halleves is,aminek a leve nagyon csípős volt,aztán tintahal meg valami kicsi halak is,amik uuuuh…amikor megláttam a szemüket,fuu… :D úgy gondoltam,hogy biztosan nem fogom megkóstolni,aztán szállóigévé vált,hogy: „ne nézd,csak egyed!” 

 

Hát így tettem én is,mert kíváncsi voltam rájuk,így megízleltem az összeset. Némelyiknek rossz utóíze volt vagy annyira csípős volt,hogy át tudtam volna menni sárkány üzemmódba olyannyira,hogy tüzet okádjak. Ez után jöhettek a chipsek,édességek…Az este ezen részét élveztem legalább.

Másnapra megbeszéltünk egy találkozót Henrike-vel és Oleggel. Úgy volt,hogy Henrike szól nekem,amikor felébredt és akkor megbeszéljük,hogy mikor fogunk bemenni a városba. Kicsit félreértettük egymást.. 2kor kopogott az ajtómon,hogy indulhatunk. Pizsiben voltam,épp apával beszélgettem skypeon. Nem győztem bocsánatot kérni tőle,kevesebb mint egy óra alatt össze is szedtem magam hajmosással,összepakolással és mindennel együtt. Aztán Oleg fél4kor várt ránk a koli előtt. Csináltattam fényképet,ami a havi bérletemhez kell,mert itt Rigában névreszóló. Amíg elkészült addig beültünk egy pizzériába. Majd a képpel együtt felkerestük azt a helyet,ahol elkészítik nekem a kártyát. Mint kiderült,ez csak akkor működik,ha van diákigazolványom az itteni egyetemről. Nem volt,mert a Baltic International Academy-n nincs regisztrációs hét,hurrá. Kicsit mérgelődtem,de megbeszéltük a többiekkel,hogy holnap elmegyünk az egyetemre kérni egy igazolást arról,hogy tényleg Rigában fogok tanulni az elkövetkezendő 5hónapban. Aztán bejártuk az óváros nagy részét,majd beültünk egy kávézóba,menekülve a hideg elől. Útközben egyszer szívrohamot kaptam,mikor egy nagy hótömb 5centivel előttem gördült le a ház tetejéről. Bár ez egyáltalán nem meglepő itt,mert láttam már hasonló esetet,de ilyen testközeli élményben még nem volt részem. 9ig beszélgettünk,majd elindultunk a szokásos találkozási helyre,hogy kezdetét vehesse a kocsmatúra. Sok régi,ismerős arc és nagyjából ugyanannyi ismeretlen. Egyre több és több Erasmusos diák verődik össze... A nagy tömeget csoportokra osztották,mindenkinek kellett húznia egy számot és az azonos számot húzók kerültek egy csapatba és folytatták tovább útjukat. Mindenkinek máshol kellett megkezdenie a Pub Crawl-t,de végül a csapatok találkoztak a végső állomáson,a Moon Safariban,ami egy Erasmusos club. Addig feladatokat csináltunk,hogy jobban megismerjük egymást,beszélgettünk,képeket készítettünk és természetesen ittunk,hiszen ennek a programnak az volt a lényege (: Összesen megittam 3 vodkát és egy Sangriát,de meg sem éreztem. Nem tudom,hogy bírtam ilyen jól,mikor máskor már egy vodka is kiüt :D 

Sajnos nem tudtuk előre,hogy ez táncolós hely lesz,így a legkevésbé sem bulizós ruhában mentem,de szerencsére volt a kötött pullóverem alatt egy topp is,így abban tudtam lenni,mikor már nagyon melegem volt.

Különben élveztem az estét nagyon,hajnali 4kor értem haza (:

Ezennel eljutottam a csütörtöki nap végéig,kicsit pótoltam a lemaradásomat (: Mivel nem akarok egyszerre egy kisregényt megjeleníteni,ezt a bejegyzést lezárom itt. De még ma vagy legfeljebb holnap említést teszek a további három napról is (:

sok sok sok sok sok puszi mindenkinek (:

Életben

Nem szűntem meg létezni,nyugalom (: Ez egy rövid bejegyzés lesz,mert nemsokára kezdődik a hétvégi programunk és nincs sok időm :( De nagyon nagy bocsánatot kérek minden olvasómtól,hogy már napok óta nem adtam életjelet magamról,de itt olyan gyorsan telnek az órák,hogy ma azon kaptam magam,hogy már egy hete itt vagyok. Szinte hihetetlen. Mondjuk,ha azt nézzük,hogy mennyire hiányoztok,akkor ez a 7nap is egy örökkévalóságnak tűnik már. Ottalvós lesz a mostani kiruccanásunk,szóval csak holnap érek haza,délután
olyan 2-3 fele elvileg. Itt és most ígéretet teszek mindenkinek,hogy holnap bepótolom a lemaradásomat és mindent elmesélek részletesen,mert természetesen egyetlen percét sem feledem az itt töltött időnek. És megígérem azt is,hogy ezentúl sűrűbben jelentkezek (:
Sok sok puszi mindenkinek a messzi Rigából (: és becsszó holnap nem alszok addig,míg nem írtam egy hosszú bejegyzést ide.

Ui.: Ma különösen szeretnék Veled lenni...remélem tudod miért! <3

Don’t worry about me!

Senki,de tényleg SENKI ne aggódjon értem (: Az Erasmus a legjobb dolog a világon,I like it!

Sokan mondták a kiutazásom előtt,hogy nagyon fogom élvezni,igazuk volt. Csak azt sajnálom,hogy nem tudom együtt átélni ezeket a felejthetetlen napokat az otthoniakkal :( J Hiányoztok nagyon,de  tartom magam az ígéretemhez: jól érzem magam,hogy majd sokat tudjak mesélni nektek! Ti se szomorkodjatok miattam,mert gyorsan el fog menni ez az 5hónap,ebben biztos vagyok. Közben meg tudjuk tartani a kapcsolatot,ami hihetetlenül nagy erőt ad nekem. Minden skypeozás bearanyozza a napjaimat. Utána mindig csak mosolygok,hála nektek! (:

Napról napra egyre jobban megy a tájékozódás,5hónap múlva már úgy fogom ismerni Rigát,mint a tenyeremet. Maybe :D Már ismerősek az utcák és gyakran elhangzanak hasonló mondatok a nap folyamán: óó,ma már jártunk itt. Az időeltolódás még mindig szokatlan egy kicsit számomra,nem mindig tudom észben tartani. Tegnap ígértem egy randit délelőtt 10kor Neki,megbeszéltük,hogy 10 előtt semmiképp nem csörgetem.. Gondoltam fél11kor,miután megreggeliztem: oké,most már csöröghetek,mert biztos ébren van. Hmmm…5perc múlva: jó reggelt kicsikém,még csak 9óra múlt.. Oh my god mondom,nálunk volt fél11,szóval otthon csak fél10. Jócskán 10előtt jártunk még.

Amúgy eléggé hideg van a szobában és sajnos nem hoztam magammal semmi meleg plédet,természetesen már nem fért bele a bőröndömbe. De szerencsére kedves szobatársam birtokában volt egy hálózsák,amelyet kisajátíthattam magamnak,azt mondta ő beéri a kolis takaróval. Nem is ellenkeztem. Azóta két este is olyan jót aludtam (: Hálózsákba be,pihenésre fel! Bár ami azt illeti,nem sok időt hagytam eddig magamnak alvásra,mert hajnali 1-2-ig garázdálkodtam eddig minden este a neten,skypeon (: de hát igen,lételemem az,hogy tudjak beszélni Velük! Reggel meg kelés,nem vesztegetek időt.

Tegnap is és ma is egész nap a városban voltam. A meeting point mindkét nap a közgazdasági kar épülete volt,ahol találkoztunk a többi erasmusos diákkal. Kezdetben kicsit feszélyezve éreztem magam,mert több csoportban álldogáltunk a bejárat előtt,majd szerencsére megtörte a csendet két lány,akik Litvániából jöttek. Beszélgetést kezdeményeztek,így innentől zökkenőmentesen ment az ismerkedés. Minden az elejéről. Hogy hívnak? Honnan jöttél? Mit fogsz itt tanulni? És a szokásos kérdések szépen sorjában. Elég sokszínű csapat verődött össze (németek 70%ban :D,hollandok,oroszok,amerikaiak,svédek…) Nagyon hasznos programokon vettem részt. Bánnám,ha kihagytam volna őket. Igaz ezek a programok nem az én egyetemem falain belül kerültek megrendezésre,de én ezzel nem törődve pofátlan módon befurakodtam közéjük és egyáltalán nem érzem magam kívülállónak. Sőt az lesz majd furcsa az első tanítási napon,hogy a saját egyetememről nem ismerek senkit sem,míg a másikról majdnem mindenkit. De a lényeg,hogy nem vagyok magányos itt a lett fővárosban,egyáltalán. Szóval körülvezettek minket Riga óvárosában,ami nagyon gyönyörű. Irigylésre méltó helyen töltöm a mindennapjaimat,amiket a legkevésbé sem mondhatnék szürkének,sőőt… (: Másodpercenként kattogtattam a fényképezőmet,legszívesebben mindent megörökítettem volna. Láttunk sok templomot,pubot,a parlamentet,az operaházat,hidat,ami talán mindennél jobban elnyerte a tetszésemet. Hogy miért? Tele van lakatokkal,amiket a szerelmesek raktak ki,csakúgy mint Pécsen. És igen,rendeltünk egy szívecskés lakatot még mikor otthon voltam,amit Rigában vagy Pécsen,de ki fogunk rakni szerelmünk jelképeként <3 (: alig várom! Amúgy nagyon hangulatos a városban sétálni,mert mindenhol szól a zene. A tervezett ideje ennek a programnak 1óra lett volna,de kissé elhúzódott. Tetszett nagyon,hogy mindenki barátságos volt és nyitott az ismerkedésre. Ha te nem szólítottad meg őt,ő ment oda hozzád. Jó volt látni,hogy senki sem sétálgat egymagában. Egy étterem-szerűségben fejeztük be a városnézést,ahol mindenki rendelhetett valamit ízlése szerint magának. Tudván,hogy én nem szeretem a zöldségeket,negyed órán keresztül tanulmányoztam az étlapot. Végül kiválasztottam egy levest,amiről bizton állítottam,hogy it’s good for me. És amikor kihozták: oh,no…tele volt zöldséggel. Gratulálok Balázs Szimonetta! VISZONT! Büszke lehet rám mindenki,mert több mint a felét megettem zöldségestül…aztán rendeltem egy palacsintát,ami jobban az ínyemre volt már. Ez idő alatt elég jól összebarátkoztunk egymással,mellettem egy német lány ült,Henrike,aki nagyon aranyosnak bizonyult már az első pillanattól kezdve. Este megbeszéltük vele,egy lett sráccal (Oleg) és a szobatársammal,hogy a társalgóban csapunk egy kártyázós estét,ahova végül csatlakozott a másik két Hungarian girls is (így hívnak minket,hármunkat :D ). Nagyon jól szórakoztunk. UNO-ztunk és kipróbáltunk két német kártyajátékot is. Az egyik neve: Kleine Fische a másiknak meg valami Poker,amiben a kártyákon undorító bogarak és tipikus olyan állatok vannak,amiktől undorodok. (pók,büdösbogár…) De nagyon élveztük mindhármat,meg a lett srác által hozott bonbon is nagyon kedvünkre volt. 2,5órán keresztül szórakoztunk,traccspartiztunk,csak úgy repült az idő.

Ma 11kor kopogtatott Henrike az ajtómon és kezdetét vette a hosszú,tartalmas és nevetéssel teli napunk (: A buddyja várt minket az egyetem főépületénél,ahova csak hosszas keresgélés és bosszankodás után találtunkoda. Nemegyszer hívott minket Jekaterina,hogy hol vagyunk már. Mérgesnek tűnt és először féltem is találkozni vele,mert nem tudta,hogy jövök én is és azt hittem nem fogja díjazni ezt a lépésünket,de rendkívül aranyos lány. Barátságos volt,szerintem ahogy meglátott minket eloszlott minden harag benne és átváltott segítőkész állapotba. Minden kérdésemre kimerítő választ adott,sőt felajánlotta,hogy vele gyakorolhatom az oroszt,mert őszintén megvallva mióta itt vagyok maximum 5mondatot,ha beszéltem oroszul. Ha ezt „anyánk” tudná,legyilkolna. Azokkal a szavakkal engedtek el minket az egyetemről,hogy nehogy perfekt angol,de nulla orosz tudással érkezzünk vissza. De nem gondolom,hogy elfelejtenénk oroszul,hiszen az egyetemen minden oroszul lesz,az összes óra..mindemelett pedig jól jön,hogy visszajön egy kicsit az angol tudásom. Elintéztünk pár dolgot,majd ketten folytattunk tovább utunkat. Újból a közgazdasági kar épülete előtt találtam magam,ahol körbevezettek minket az épület falain belül. Minden fontos helyet megmutattak nekünk,mint például könyvtár,menza…Az utóbbi volt az összes közül talán a legfontosabb,mert a hasunk jelzett. Közel két óra volt és éhesek voltunk. Rendeltem halat rizzsel és egy narancs koktailt. Nagyon nagyon finom volt mindkettő. Végre valami,amiben nincs zöldség és meleg! (: Megbeszéltük Henrike-vel,hogy ez lesz a törzshelyünk,mert olcsó és finom. Bár a nő alig értett meg engem,sőt egyáltalán,de én sem értettem őt. Nem volt valami kedves,de hát nekem hiába magyaráz lettül…angolul meg egy kukkot sem tudott.

 Miután jóllaktunk átsétáltunk az egyetem főépületébe,ahol megkezdődött az ismerkedős délután. Minden diák a saját országát és kultúráját mutatta be valamilyen formában és egy kis specialitással kedveskedett. Ez rendkívül izgalmas és szórakoztató programnak bizonyult. Sokat nevettünk és rengeteg információval lettünk gazdagabbak,mint például,hogy a lettek hiába barátságosak és kedvesek,mégis távolságtartóak olyan téren,hogy náluk nincs a találkozásnál puszi-puszi,nagyölelés. Felhívták arra a figyelmünket,hogy ezt ne is várjuk el tőlük (: Valamint,hogy vallásos embereknek tartják magukat,de a templomot csak Karácsonykor látogatják. A prezentációk alatt forró teát kortyolgattunk,csokikat,kekszeket,szalámikat (mint például Pick szalámi),kenyereket,sütiket…kóstoltunk. Voltak nagyon ínycsiklandozóak és paff,nem részletezném milyen ízüek.. Többen említették,hogy finom a szalámink és a túró rudink,viszont panaszkodott az egyik srác a kalocsai paprikára. Valószínüleg nem lett volna vele semmi probléma,ha nem minden kenyér és kísérő nélkül kóstolja meg,pláne úgy,hogy csípős volt. :D Próbálta két litván csajszi megtanítani a népi táncukat több-kevesebb sikerrel. Kicsit viccesen festhettünk,de lényeg,hogy mindenki részt vett benne.

 Ezután elmentünk egy kávézóba,ami nagyon hangulatosnak bizonyult. A földön volt sok nagy díszpárna és arra ültünk le. Két német lány ült le mellém (megint csak németek! :D ),akik szintúgy kedvesek voltak. Velük holnapra megbeszéltünk egy ebédet,szerintem it will be fine. ;)

 Végül Henrike-vel és Oleg-gel elmentünk nekem pénzt váltani. Hurááááá! Oleg szerint ez a legjobb pénzváltó hely,I believe him.

Mire hazaértem egy spanyol srác beköltözött a szomszéd szobába, (ami azért jó rám nézve,mert végre valaki,aki azon az egyetemen fog tanulni,ahol én! ő az első! :S ) vele beszélgettünk egy kicsit és később megjelent még két lengyel csajszi is. Gyarapszunk,gyarapszunk,aminek nagyon örülök. Csak így tovább. 

See you tomorrow! Good night for everybody! <3