Nagyon sok mindent kell most összeszednem. Tudom,hogy megint régen nem írtam már,de amióta kinn vagyok úgy érzem,hogy sosem tudom rendesen kipihenni magam,mindig fáradt vagyok. Persze minden reggel elhatározom,hogy ma már tényleg töltök fel új képeket facebookra,holnap meg már tényleg írok a blogomba,de csak szaladnak a napok és néha kicsúsznak a kezeim közül. És azon veszem észre magam,hogy április 8. van,azaz pontosan 12,5 napot kell kibírnom ééééés... úgyis tudja mindenki: boldogság! Na meg egy kis "otthon-illat" :) Remélem a kívánság listámon addigra már szerepelhetnek tavaszi! ruhák meg valami félcipő is... Mert hiszitek,vagy nem olykor-olykor még mindig szükségem van a hótaposómra :( A téli kabátom nélkül meg nem is tudnék létezni. Irigykedve hallgatom mindig,hogy Magyarországon 20fok van és rövid ujjú pólóban szaladgálnak az emberek... ugyanis Rigában ilyet még nem tapasztaltam és már kezdem elhinni,hogy nem is fogok. Nagyon változékony az időjárás. Volt már PLUSZ 11 fok is,amikor összetettem a két kezem és elmondtam egy imát :) hogy köszönöm,végre tavasz! Nagyképűen pulcsiban mászkáltam a városban,kabát nélkül. De az időjárás bemutatott egyet. Jó idő?! Ezt nektek! ... és a következő nap már havazott is. Újra télikabát,hótaposó. Aztán eltelt úgy 2,5hónap,hogy abban a tudatban éltem,hogy minden fontos dolog van nálam,nem szenvedek hiányt semmiben. Kivéve ruhákban,mert hát ugyebár az egy lánynak mindig hiányzik :) sajnálom,hogy nem hozhattam magammal a ruhásszekrényemet. Na és az időjárás.. bebizonyította,hogy még mást is otthon felejtettem. Az esernyőmet. A jó öreg kis kínais,szél által 30-szor kiforgatott kis túlélőmet :) Minden nap zuhog az eső és fúj a szél. Felfoghatnám úgyis,hogy végre hó helyett eső. Talán jobban jelzi a tavasz közeledtét. De sajnos nem tudom ilyen pozitívan látni. Utálom az esőt,tényleg teljes szívemből,de ami ennél is erősebb bennem,hogy napot szeretnék. NAPOOOOT!
és virágokat!
Most ezt remélem valaki meghallotta az égiek közül. NAPOT RIGÁNAK! :)
Próbálom összeszedni az eseményeket,nem tudom,hogy sikerül-e időrendi sorrendben,de azért igyekszem. Csak tényleg sok mindent kell :)
De ha már így panaszkodtam az időjárásról,akkor kis felvidulásként folytatom valami eszméletlenül jóval. Amitől bármikor megjön a jókedvem.
LAIMA!
Azaz boldogság :) Talán nem hiába ez a neve a híres lett csokigyárnak. Hiszen mindenki jól tudja,hogy a csoki boldogsághormonokat tartalmaz :)
Március 24-én itt jártunk a többi Erasmusossal. Megnézhettük a csoki útját. A kezdetektől a végéig. A csokikrém kikeverésétől a csomagolásig. Nagy tartályokban csoki csoki csoki. Beléptünk az ajtón és csokiillat. Mindenhol. Kicsit felidézte a Bonbonetti-ben töltött dolgozós napjaimat. Először nagyon imádod,mert "annyi csokit ehetsz,amennyit csak bírsz". Tudom,hogy nagyon jól hangzik. Eltelik félóra,egy óra,két óra maximum,aztán többé már nem akarsz csokit sem látni. Itt is ugyanúgy hosszú futószalagokon vezet a csoki útja,miután a dolgozó hatalmas keverőlapát-félével kipréseli a csokikrémet rá. Rendezett sorban jönnek a csokik,nagyon monoton. A csomagolást gép csinálja. Olyan gyorsan,hogy szinte nem is látni a folyamatot,csak azt hogy újabb becsomagolt csoki. És nagy hangzavar. Ez mondjuk nem volt újdonság számomra. Vannak részfolyamatok és mindegyikre más felügyel. Egyeseknek egész unalmas a munkája,mert csak akkor kell közbelépni,ha jön valami selejt. A sok csokitól már begolyózik egy idő után az ember szeme. Bemehettünk a csokiszobába is,ahol kényelmes zsákszerűségeken ülve végignézhettünk egy rövid videót,ami bemutatta,hogy régen,hogy volt a folyamat.
De ami ennél sokkal jobban vonzott mindenkit az egy asztal volt,tele csokikkal,bonbonokkal. És hogy ez miért is volt annyira kecsegtető? Mert annyi csokit ehettél,amennyi beléd fért :) Édesszájú vagyok,de azt hiszem ilyen töménytelen mennyiségűt még sosem. Csokival megtömött nadrágzsebekkel távoztunk :)
Van még a tarsolyomban valami,ami szintúgy boldoggá tesz,ha visszagondolok rá. Úgyhogy most ki a fenét érdekel az időjárás? :) (Csak ne kellene este kimennem,a 6órától kezdődő órámra....)
Vilnius! Te gyönyörű Vilnius :)
Na de a kezdetektől :)
Hajnali 6:30-kor volt a találkozó a megszokott helyen. Gondolom nem kell részletezni,hogy alig láttunk a fáradtságtól. Pláne,hogy előtte este alig bírtam elaludni. Most leírva lehet,hogy majd viccesen hangzik a sztori és tiszta idiótának néztek majd,de megélni nem volt olyan kellemes hajnali 1-kor. Aludni készülődtem,villany lekapcs irány az ágy. Gondoltam fél pillanatba telik majd és az igazak álmát alszom már,mert annyira szükségem volt már a pihenésre.. Mint minden este,kiszámoltam,még hány órát aludhatok reggelig.. maximum 4-et,de inkább 3,5-et. Szörnyű volt a tudat. De még fel sem foghattam,mikor hangokat hallottam. Először azt hittem a fáradtság teszi és nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Visszadőltem az ágyba,majd megint. Nem április 1. volt,de egy aznapi poénnak elment volna,simán. Olyan volt,mintha valami állat futkosott volna a szobámban. Szobatársam már aludt,én meg el kezdtem félni. Hangok,hangok,hangok... Felkeltem az ágyból és egyre közelebbről hallottam.. Sikítani tudtam volna. De helyette inkább kirohantam a szobából,szerencsére a társalgóban ott voltak a görög lányok. Bejöttek,természetesen akkor semmi hang.... azt hihették,hogy nem vagyok magamnál,pedig tényleg hallottam. Azzal a mondattal hagyták el a szobámat,hogy ha újra hallanám,akkor csörgessem meg őket telefonon és besietnek. Pár perc múlva bekövetkezett ez a pillanat is. Amikor is végre megtaláltuk a furcsa hang okozóját. Nem,nem állat volt,hanem az elemtöltőm. Belefolyt az egyik elem és forró volt és sercegett. Kukába be és irány az ágy. Nehéz volt az ébredés.
Emeletes busz várt ránk,nagyjából 60-an vettünk részt ezen a kiránduláson. Én az emeleten ültem :)
Először egy litván,szent helyen álltunk meg. Amerre a szem ellát,kereszt kereszt és szent emléktárgyak. Hill of Crosses,azaz Keresztek dombja. Nem is tudom elmondani,hogy először milyen érzést váltott ki belőlem ez a hely. Ilyesmit még sosem láttam. Egyszerre volt ijesztő,érdekes,de szomorú is. A világ minden tájáról megtalálhattunk ott kereszteket,különböző vallásbeliektől.
Az ebéd Trakaiban volt már,ahol megnézhettük a város híres kastélyát.
és a híres jumping fotó :) egész profik vagyunk már. Minden kiránduláson: "Group picture.. 1,2,3 aaaaaand jumping! :D
A következő megálló Vilnius LETT VOLNA! ha nem késünk.. az eredeti programunkhoz képest sajnos megcsúsztunk,így túl későn értünk Vilniusba,amikor már esélytelen volt a városnézés az idegenvezetővel. Ez a program vasárnapra maradt,amit nagyon sajnáltam,mert sokkal több időt kellett volna a városban töltenünk,hiszen gyönyörű. Emellett még idegesítő az a tudat is,hogy egy pisiszünet miatt volt ez az egész. Nagyjából az egész csoport megrohamozta a benzinkúton található egyetlen! mosdót. Alapban reménytelen volt.
A vacsora igazi litván nemzeti étel volt. Rizsleves és hússal töltött krumpligombóc. Hát nem nyerte el a tetszésemet,de a hasam jeleket küldött... szóval nem volt más választás,mint enni :)
A szálláson török lányokkal osztoztam a szobán :) nagyon aranyosak voltak,csak egy hátránya volt a dolognak.. Egyedül én nem tudtam törökül az egész szobából és amikor elfeledkeztek erről,akkor az egész szoba a blablablabla-tól és további blablabla-tól volt hangos számomra :) azért most már tudok ám pár szót törökül,sőt mondatokat is :) De azért a fiúk gonoszak voltak velem kicsit. El kezdtek tanítgatni,mondván hogy ezek hasznos kifejezések,mint például "szia,hogy vagy?" nem is tudom,miért hittem nekik :) Mondjuk amikor már megláttam a mosolyt az arcukon és a sunyi összepillantásokat,akkor sejtettem,hogy valami rosszban sántikálnak! Aztán amikor a lányoknak elejtettem az újonnan tanult szavakat,akkor már biztos voltam benne,hogy valami csúnyát sajátítottam el. Csak ennyit mondtak: "Don't use this word anymore!' :D
Természetesen azt is később tudtam meg,hogy ez körülbelül annyit jelent,hogy "kabbe". Vicces,amikor a nemzetek találkoznak :) természetesen bennük is megvolt a vágy,hogy valamicskét tanuljanak magyarul. Jó diákok. Már tudják mondani,hogy: "Gyönyörű vagy,este táncolunk?" aztán még: seggfej,lófasz,cicakaka,hogy vagy? szia,sziasztok,szeretlek.. ilyesmi :)
Aztán 11-kor elindult a csapat egy buliba,ahol ahooooool találkoztam a Liával!!!!! :)))
Annyira hiányzott már és hihetetlen volt,hogy Litvániában láttam újra. Nem is tudom elmondani,hogy mit éreztem. Sikonyálás,örömkönnycseppek,nyakbaugrás,majd félóráig tartó ölelkezés. És egy szám,ami végigkísérte az egész esténket.
"this is true..." :) (L) ott volt,ott voltam,igaz volt,tényleg! de mint egy álomban :)
megismerkedhettem az Erasmusos barátaival is,nagyon aranyosak voltak :) de hát aranyos lánynak csak aranyos barátai lehetnek :)
Az esti örömök eredményeképpen másnapra nem volt hangom. Semennyi. Sőt az utána következő 3napban sem. Mindenki nevetett rajtam. Reggel a buliértékelésnél,mikor nem jött ki egy hang sem a torkomon,mindenki megtapsolt és egy emberként röhögött. Szóval így körülbelül ez volt az értékelésem: "I lost my voice somewhere in Vilnius.. and I really want to get it back..." :)
Volt,aki megkérdezte: miért nem válaszolsz? ennyire félénk vagy? nem szeretnél beszélgetni? ... ésatöbbi,gonoszságok :) Az orosz tanárom pedig: "mit kezdjek veled,te hangnélküli lány...?" ugyanis beszélgetős óra volt :D hát nem voltam jó társaság na! Vagy talán én voltam a legjobb? Csendes,egyetértő,visszaszólni nem tudó... :)
Volt,amikor visszajött a hangom kis időre,de nagyon rekettesen,nem akartam erőltetni. De akkor vált nyilvánvalóvá,hogy végre visszakaptam újra,mikor a szobatársam reggel úgy fogadott,hogy beszéltem álmomban :D remek.. kérdeztem tőle,hogy mit? :P de hát nyilván nem értette..
(Amúgy már nem a szobatársam... kiköltözött és most már egy lett családdal él együtt. Szóval most egyedül vagyok,így nem lesz gond azzal,hogy hol aludjunk a Szerelmemmel :) )
Na de visszatérve :) A buli után nehéz volt a reggeli ébredés,mint mindig... Erre a napra esett a városnézés :) Vilnius gyönyörű,mint már mondtam! Képekben mesélem el,amit láttam :)
Mindenfele a városban furulyázó gyerekeket lehet látni... így próbálnak pénzt gyűjteni. Talán nem volt túl korrekt,de eljátszottuk mi is. Viccesre sikeredett :) Itt meg lehet nézni:
Ezután Kaunasba indultunk. Templomok városa :) tényleg,szinte bárhova néztél: templom. Végig arra gondoltam,hogy a mamák mennyire élveznék :)
Az utat hazafele végigaludtam,majd fáradtan estem bele az ágyba :)
Mi történt még?! Óóóó,magyar est :) gulyáslevessel,túrógombóccal és sok kíváncsi emberrel :) azt hiszem ízlett nekik,amit több órán keresztül mi készítettünk el nekik :) teljesen meg voltam lepődve,de a levesnek gulyás íze volt :P és a gombóc is finom lett. Némelyiknek nem gombóc formája volt,de így is pillanatok alatt elfogyott minden. A kicsit később érkezők már hűlt helyét találták a finomságoknak. Jó volt egy kis magyarféle kosztot enni,már nagyon hiányzik. Azért írom,hogy magyarféle,mert természetesen az itteni fűszereket össze se lehet hasonlítani az ízletes otthonival. Ezután az Ala-ba mentünk,ahol mindig jó társaság gyűlik össze,ez most sem volt másképp :)
Aztán még még még,öööö :) ... voltam bevásárlóközpontban a francia lányokkal,lejártam a lábamat :) nagyon jó kis boltok vannak,alig várom,hogy a következőt is megrohamozzuk.
Ünnepeltünk japán lányos szülinapot :) finom tortával :)
Barangoltam egy lett lánnyal Rigán belül mindenfele :) Újabb épületek arcokkal... :D azt hiszem,hogy a rabja lettem. Gyönyörű épületek sokasága :)
Facebookon megtaláljátok a többi képet is :)
Elintéztem a vízumot,úgyhogy irány Oroszország majd április végén :) de előtte még Stockholm és Tallinn vasárnaptól :) nagyon nagyon nagyon várom :) azt hiszem,már senki előtt nem titok,hogy találkozok két kis szlavistámmal ott :) jupijééé!
Szombaton pedig irány az Opera :) már nagyon várom.
Most búcsúzok,mert a fejem már szétszakad a sok irkálástól :) tudom,tudom ez a hátránya annak,ha sokáig nem írok.. csak is magamnak köszönhetem. Ha valamit kihagytam volna,akkor utólag pótlom :)
pusziii mindenkinek!
Már nincs is olyan sok hátra és Magyarországon boldogítalak titeket újra :) (L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése